Porold le az elveidet!

Hat év. Ennyi ideje vagyok együtt a kedvesemmel. Nem volt mindig könnyű. Ő orvostanhallgató volt, én egy fura kis tévés celeb, ő megvetette a médiát, én benne éltem. Hat év. Ennyi ideig tartott, míg megtanultuk elfogadni egymás világát és megtalálni abban a helyünket. Hat év kellett hozzá, hogy elcsituljanak a viták, és az egykor három napos maratonokra nyúló drámai patáliákat felváltsák a legfeljebb két- három óra alatt árbeszélhető félreértések. Mert félreértések mindig lesznek – szerencsére. Tudván, hogy mennyi mindent tanultunk a korábbi félreértéseinkből - már tisztán látjuk, hogy egymás világából tanultunk a legtöbbet az elmúlt hat évben.

Ilyenek vagyunk mi, csodálatos emberek. Képesek vagyunk beleolvadni egymás világába, szövetségeket kötni és örökké tartó barátságokat alkotni. Ha akarnánk, mindenkit megérthetnénk – hiszen amiket megbocsátottuk már a szeretteinknek, amiket elnéztünk már önmagunknak, azok sem kisebb „bűnök”, mint amikért még mindig
nem ástuk el a csatabárdot egy régi sérelem miatt. Érthetetlen paradoxon: miközben tisztán látjuk, hogy az emberi kapcsolataink során egymás elfogadása, megértése és támogatása magasabb szintre emeli a szeretet, amikor mások felett ítélkezünk, képesek vagyunk azt mondani: „ez az ember kapzsi/zsarnok/negatív/zsidó/b_zi/egy ribi, és így tovább. Mintha még sosem kuporgattunk volna, sosem próbáltunk volna kisajátítani valakit, sosem estünk volna depresszióba magunk is. Pedig de, mind kipipálva, nem igaz? És akkor ott van az a bizonyos belénk nevelt „rend”, mely szerint akinek más a vallása, vagy származása, az nem lehet elég jó, akinek kalandosabb a szexuális élete, az elítélendő, aki pedig azonos neművel hál, az gusztustalan.

A napokban, amikor a TV2 Aktív műsorára tűzte a Tel Aviv-ban készített kis riportot a mindennapjainkról, valaki a link alá firkantotta: „Lejáratja a b_ziságával a magyarokat.” Nos, szerintem a magyarokat, sőt az egész világot sokkal inkább járatja le a csökönyösség, a csőlátás, és a „más”- tól való félelem, mint a homoszexualitás. Én nem hiszek abban, hogy bárki – csak azért mert zsidó vagy roma, keresztény vagy buddhista, meleg vagy hetero, vegetáriánus vagy húsevő – rosszabb ember lenne, mint „én”. „Én” alatt az egyént értem. Mindannyiunkat. Én abban hiszek, hogy mindenkitől tanulhatunk, és mindannyian folyamatos változásban vagyunk. Ahogy a szerelmi kapcsolataink, a világgal való kapcsolatunk és állandóan változik, ami régen értéknek tűnt, ma már talán csak egy berögzülés, amit régen elítéltünk, talán tartogat valamit számunkra.

Ideje, hogy kicsit átnézzük a beporosodott elveinket: legyen szó vallásról, származásról, szexualitásról, vagy egyszerűen csak a barátainkról és a rokonainkról alkotott véleményünkről.

Fényes hetet.

www.steinerkristof.com