Túlélőtippek az év első hétfőjére
“Just another manic Monday” - énekelte hétfőgyűlölő slágerében a The Bangles, és mi tagadás igazuk van: kevés rajongót tudhat magáénak a hét első napja. Hát még ilyenkor, amikor az év első hétfőjére készülünk, amely azt jelenti: visszavonhatatlanul és megkérdőjelezhetetlenül belépünk a dolgos újesztendőbe. A régen látott barátok körét felváltják a kollégák, és nem lehet többé legyintve felhörpinteni egy pohárka pezsgőt délután, hiszen “Elvégre karácsony van!”. Pedig ez olyan jó ürügy volt mindenre: nem kellett mailekre válaszolni, vacsi után azonnal elmosogatni, vagy épp kibújni a pizsiből délután négy előtt… mégis hogyan mondhatnánk búcsút mindezeknek egyszerre csak azért, mert itt az év első hétfője?!
Sokat sztorizom Karen Bergről, a Simple Light blog (ITT) szerzőjéről, akinek magyarul is megjelent egy meglehetősen bátor című könyve, az “Isten is visel rúzst”. Az ünnepek beköszönte előtt elmentem egy előadására, amely az (ismét csak hangzatos) “Folytatása következik: Újjászületés, és az életünk értelme” címet viselte. Mondanom sem kell, hogy igazán intenzív volt: úgy beszél a reinkarnációról, mint a világ legtermészetesebb dolgáról. Elképesztő történeteket mesél emberekről, akik emlékeznek előző életeikre, és egy ponton még a Revolver című Guy Ritchie filmből is lejátszott egy jelenetet. Madonna exe valamikor majd’ minden szombaton a londoni Kabbala Központban meditált, és ezen a filmen látszik igazán, mennyire megérintették őt az ott hallottak. A jelenet a következő: egy gyilkos, aki egy leszámolásra érkezik- a liftben utazva beszélgetni kezd önmagával. Pontosabban: a ragyogó lelke beszélget a sötét, ördgi énjével. Mire kiszáll a liftből, egy másik
emberré változik, és esze ágában sincs gyilkolni. Elbúcsúzott a félelemtől. Nem érdekli a bosszú, a pénz, vagy a hatalom.
Karen szerint mindannyunkban ott van ez a két hang: a lustaságra, veszekedésre, önértékelési zavarokra, sértődöttségre és agresszióra hajlamos egónk, és a valódi énünk, a lelkünk, aki sokkal hatalmasabb a sötétségnél, hiszen eredendően mind jók vagyunk. Persze sanszos, hogy minderről megfeledkezünk, amikor dühösen kiabálva bizonygatjuk az igazunkat, vagy amikor bíráskodó pillantásokat vetünk a tükörképünkre az ünnepi lakoma-szezon után. Az írónő legfrissebb blogbejegyzésében azt írja: ha néhány alapgondolatot a fejünkbe és a szívünkbe vésünk, 2013-ban biztosan gyakrabban figyelünk majd a lelkünk hangjára, mint az egónkéra. Karen Berg négy tanácsával tuti túléljük majd az esztendő első hétfőjét… és persze kedden, szerdán, és a hét összes többi napján is rá-rá pillanthatunk azokra, amelyeket hajlamosak vagyunk elfelejteni.
1. “Ha a főnököm kirúg, vagy a barátnőm szakít velem, akkor ott van valami, amiből tanulnom kell. Talán másképp kell csinálnom valamit, vagy magától a csalódástól válok jobb emberré, de egy dolog biztos: ez azért történik, hogy a segítségemre legyen!" Az életünkben minden, jó és rossz egyaránt egy darab a mi személyes puzzle játékunkból. Minden, ami velünk történik egy leckét tartogat a számunkra.
2. “Azért vagyok itt, hogy a saját életem irányítójává váljak.” De mi is valójában az irányítás? Irányítani csak az képes, akinek nincsenek előítéletei, és nem bíráskodik mások felett. Aki a saját életét vezeti, az nem próbál másokat, vagy a környezetét kontrollálni, helyette inkább saját magát felügyeli. Emellett nagyon fontos, hogy ne csak gondolkodjunk, hanem tegyünk is a dolgokért (dolgainkért). Aki szívvel-lélekkel irányítja a saját életét, az nem mondja, hogy "Jaj, ez rossz így!", hanem inkább azt, hogy "Rendben, nézzük hogy tudom néhány gyakorlati eszközzel kedvezőbbé tenni ezt a helyzetet?"
3. Amikor megfogadjuk: "Naponta háromszor fogok meditálni, és heti négy órában jótékonysági munkát végzek majd.”, ennek ellenére nem teljesül be minden álmunk, zavarodottan azt kérdezzük: "Hogy lehet ez? Mindent megtettem, amit megfogadtam!" Nos, azért nem valósult meg minden, amire vágytunk, mert megpróbáltunk a sorssal üzletelni. De az Univerzum nem így működik! Az egyetlen “üzlet” az lehet, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból. Ha így teszünk, reggel úgy fogunk ébredni,nem csak azt látjuk, hogy milyen csodálatos a világ, hanem azt is, hogy mekkora csoda, hogy mindezt ezt láthatjuk egyáltalán.
4. Minden reggel meg kell hoznunk egy egyszerű döntést: “Ma kizárólag a magam kedvére fogok tenni, vagy feladom az önzést, és hozzájutok az áldásokhoz, amelyek várnak rám.” Mikor felkelünk, tudatosítanunk kell magunkban: az Élet nevű játékban minden áldott nap azon dolgozunk, hogy teljessé tegyük magunkat. A világ ugyan nem ért véget 2012 december 21-én, de talán új fejezetet nyitottunk. A Föld hatalmas pozitivitás és a hatalmas negativitás között billeg és mi - egytől egyig mindannyian - vagyunk azok, akik a saját személyes tetteinkkel és tudatosságunkkal eldöntjük, hogy a mérleg melyik irányba billen majd idén.
Ugye, milyen szimpla? És mégis olyan nehéz. Éppen ezért én idén januárban nem fogadtam meg semmit: egyszerűen nem akarok kiábrándulni. Túl sok időt fordítunk arra, hogy keservesen tartsuk magunkat fogadalmainkhoz, és hogy marcangoljuk önmagunkat, amikor letérünk a kijelölt ösvényről. Pedig mindezt az energiát arra is fordíthatnánk, hogy – hétfő vagy péntek, január vagy július – igazán odafigyeljünk saját magunkra. Ha pedig ezt nem tesszük meg, nem hogy a hétfőt, vagy 2013-at, de még önmagunkat sem fogjuk tudni megszeretni soha. Pedig megérdemeljük…
Csodás hetet mindenkinek!
www.steinerkristóf.com
