Nyílt levél 2013-hoz

Kedves Új Esztendő, 2013!

Szeretettel köszöntelek születésnapod alkalmából! Te talán nem is tudod, de világrajötted óriásu ünnep mindannyiunk számára – mi, emberek abban hiszünk, vagy legalább is szeretnénk hinni, hogy az új év előhozza majd az új énünket – azt, akit folyton keresünk a tükörbe nézve, azt, aki nem hagyja félbe a dolgokat, nem költ hülyeségekre, nem viselkedik szánalmasan, és képes megállni, hogy megegye a második szelet bejglit. Vagy legalább a harmadikat.

De be kell vallanom, drága 2013, hogy idén egy kicsit szkeptikus vagyok – no nem veled kapcsoatban, hanem inkább az új évhez kötődő nagy fogadalmakat illetően. Már harmincéves vagyok, és majd’ minden esztendőben remegve vártam a testvéreidet – még ezt a legutóbbit is, a 2012-t, pedig sokan azt mondták, hogy “ez még egyszer kinyír mindannyiunkat”. És túléltük… ahogy annyi más csodás-nehéz-édes-sírós esztendőt. Aztán a következőtől vártuk a megváltást. Minden januárban tudtam, hogy ez lesz az év, amikor nem kell többé paráznom a telefonszámla összegét illetően, a nyár, amikor tengerparton sétálva minden fiú és lány megfordul utánam, az esztendő, amikor megtanulok játszani egy hangszeren, megtanulok egy új nyelvet, kiszortítozom a ruhákat, az iratokat, a kábeleket, a cédéket, és persze helyreteszem a kapcsolataimat, viszonyaimat – azokat is, amelyek fájdalmasak. Egyensúlyt teremtek, és nem fogok sem túl sokat enni, se túl sokat netezni, kiállításokra és színházba járok majd, és nyitott lesz a szívem arra, hogy új, csodálatos embereket ismerjek meg, velük pedig új színben láthassam ezt a világot… ami bár évről évre változik, valahogy végül mégis ugyanolyan marad minden évben.

Szóval 2013… tanulva mindabból, ami köztem és a tesóid között történt, most nem várok el tőled semmit. Inkább csak úgy köszöntelek – őszinte lelkesedéssel és izgalommal, mert hiszek benned. Nem azért, mert azt gondolom, te hozod majd el a “jobbik énemet”, hanem mert tudom, hogy benned hinni annyi, mint magamban hinni. És az is világos, hogy ezt megtehettem volna tavaly is, vagy három, vagy öt éve… de akkor még nem tudtam. Nem értettem. Nem láttam át, hogy sosem fog elérkezni egy olyan január 1-je, amikor a világ folyása csak úgy magától megváltozik, és minden kívánságom egycsapásra teljesül. Azt hittem, a fényes december után alap, hogy ragyogni fogok majd – pedig bevallom neked, újévtől márciusig általában évi az rendes depressziótól szenvedtem. Mert csalódott voltam: az újév nem hozott semmit. Ezért most – a változatosság és a felelősségvállalás kedvéért - nem tőled nem várok ajándékokat, szerencsét, egészséget, világbékét, elfogadást, szeretetet. Magamtól várom mindezt. Egyedül én leszek képes tudatosítani magamban, hogy az év, amelyről álmodozom akkor jön el, ha én magam valósítom meg. Ahogy azt is, hogy jó alaposan át kell gondolnom, milyen életről is álmodom.

Mert azt már tudom, hogy ha csak úgy simán gazdagságot, szeretetet, egészséget, fényt remélek, azzal mit sem érek. Azért akarom elérni mindezt, mert a gazdagságommal, a szeretetemmel, az egészségemmel és az életemet beragyogó fénnyel többet tehetek majd másokért – a barátaimért, a családomért, a szomszédaimért, az embertársaimért, az állatokért, a bolygónkért… érted, 2013.
Így hát csodás 365 napot kívánok neked. Üdv a világunkban.  Egyáltalán nem tökéletes hely, és mi, emberek tehetünk róla, hogy nem az. De dolgozunk az ügyön.

Gondoskodni fogunk róla, hogy szeresd az otthonod!