Az ünnep fénye a Te fényed!

“Karácsony reggel. A nappaliban még mindig szanaszét hevernek a csomagolópapír cafatok és a masnik, a karácsonyfa ékesen-fényesen ragyog, a hűtőben ott csábítanak a tegnapról maradt finomságok, és néhány óra múlva jönnek a rokonok – vagy mi megyünk hozzájuk. Lényeg, hogy együtt leszünk. A klasszikus karácsonyi leosztás… évről évre. Most, hogy így belegondolok… már tegnap is túl sokat ettem, talán távol kéne tartanom magam a hűtőtől. Össze is kéne pakolni a nappaliban… ja, de rokonok! Mi lenne, ha inkább holnap találkoznánk?”

Ez a képzelt naplóbejegyzés akármelyikünké lehetne. Hogyan lehetséges az, hogy egy ünnep, amit heteket, hónapokon át várunk, és ami arra volna hivatott, hogy határtalan boldogságot hozzon, egyszeriben valahogy nem tűnik olyan varázslatosnak. Persze az érzés már ismerős: amikor a srác, aki rám se nézett, és akiért halálosan odavoltam végre megjegyezte a nevemet – na az volt a karácsony előtti készülődés izgalma. De amikor már tényleg az enyém volt, amikor már ott állt a nappaliban, akkor már valami ilyesmit éreztem, mint most. “Oké, hurrá… és?” És persze az is kísértetiesen hasonló pillanat volt, amikor háromnegyed óra habozás után végül megvettem mindkét napszemüveget – csak mert nem tudtam választani közülük, majd hazahoztam őket, és a szekrényembe téve, a többi napszemüveg közé pakolva már valahogy azt sem értettem, miért volt szükségem akár egyre is a kettő közül.

A kabbala szerint a 12 zodiákus mindegyike ott van bennünk, és amikor az adott csillagjegy havába érkezünk, az mindannyiunkból előhívja a jegy sajátosságait. Ez a fajta “Akarom! Megkapom. De tényleg akarom?” gondolkodásmód a bak jegyében születettek  egyik legnagyobb személyes akadálya, és mivel karácsony napja a bak havára esik, ilyentájt mindannyian különösen nagy eséllyel tévedhetünk el ebben a jól ismert lelki labirintusban. A bak föld jegy, ezért a szülöttei gyakran kissé “földhöz-ragadtak”, ez az életszemlélet pedig éppen az ellentétje mindannak, amit a csodatévő nyilas havában éltünk át – amikor úgy tűnt, még a lehetetlen is megvalósítható. A bak mottói viszont: “hiszem, ha látom”, és “pontosan akarom tudni, hogy mit hoz a holnap, különben nem indulok el semerre”! A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy éppen ezek a berögződések, amelyek elválasztják a bakokat a boldogságtól – és a zodiákus havában gyakran mindannyiunkat.

Ezért van, hogy a bak havában különösen nehezen ismerjük fel, milyen szerencsések is vagyunk, és ezért van, hogy az ünnepek után egyfajta űr keletkezik bennünk. De akkor mégis hogyan kerekedhetnénk felül önmagunkon, és idézhetnénk meg újra a csodákat, amiket karácsony előtt tapasztaltunk? A válasz meglepő módon cseppet sem spirituális, sokkal inkább… tudományos. A bak jegyének uralkodó bolygója, a Szaturnusz – ez pedig egyfajta “büntetés végrehajtó” bolygó a kozmoszban. Egy réges régi irat, a Formálás Könyve szerint – amelyet sokan minden tudomány, vallás és a kimeríthetetlen boldogság forrásának tartanak - a Szaturnusz a felelős a betegségekért, halálért, szegénységért, és a bánatért. Ugyanakkor nem maga a Szaturnusz a “rossz fiú”: ő csupán életre hívja mindazt a negativitást, amit a saját egoizmusunknak köszönhetünk. Ahhoz, hogy felvértezzük magunkat a bolygó negative hatásai ellen, egég, ha megnézzünk, hol is helyezkedik el a Naprendszerben: rettenetesen messze van a naptól, minden fényesség és a meleg forrásától. Ebben a hónapban magunknak kell
megteremtenünk azt a ragyogást, amire vágyakozunk.

Mázlink, hogy mint mindenkinek, a bakoknak is vannak csodálatos emberi tulajdonságaikat: segítőkész és gondoskodó természetek, és szorosan kötődnek az otthon melegéhez, és – ha hisznek magukban - nagyon erősek a megérzéseik (Nosztradamusz például a bak jegyének szülöttje volt). Ha tehát a zodiákus ajándékaihoz kapcsolódunk a negativitása helyett, ha az elégedetlenkedést felváltjuk arra, hogy másokról gondoskodunk, és segítünk másoknak is belülről felmelegedni ebben a hűvös hónapban, képesek leszünk visszacsempészni az ünnepet megelőző izgatottságot a napjainkba.

Csodálatos ünnepet mindenkinek!