Mit jelent ünnepelni?
Néhány napja, miközben egy cikken dolgoztam, amelybe művészeti és pop kult ikonok karácsonyról szóló nyilatkozatait böngésztem, belefutottam az örök pesszimista Charlie Brown elmélkedésébe. Snoopy melankolikus gazdija azt mondja: "Nem értem az egész karácsony-dolgot. Persze, hogy szeretek üdvözlőlapokat írni, ajándékokat kapni, meg finomakat enni, de ettől még nem leszek boldogabb. Sőt, a végére valahogy mindig
depressziós leszek." Charlie szavai, azt hiszem, mindannyiunknak ismerősen csenghetnek - kinek ne lett volna olyan ünnepe, amelyet a családi forgatag közepén is totál egyedül töltött a saját kis keserűségével. Ennek pedig elsődleges oka az, hogy - ahogy Charlie is mondta - sokan "nem értjük" ezt az egész ünnep-dolgot.
Az első és legfontosabb dolog, hogy az ünneplés soha sem vallásról és származáson alapuló hagyományokról szól - még ha első ránézésre annak tűnik is. A téli napforduló már a természeti népek számára is afféle szent időszak volt. A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy ilyenkor csatlakozhatunk egy olyan energiaforráshoz, amelynek segítségével szó szerint csodákat teremthetünk az életünkben. Mostanság gyakran hallani: "Jézus még csak nem is karácsonykor született, ez bizonyított tény". Én pedig azt mondom: nem ez számít. A Jézus jöttéről szóló történet - a csillag, amely elvezette a három királyokat a jászolhoz, - azt hivatott megmutatni nekünk, hogy igenis történhetnek csodák. A másik nagy téli ünnep, a Hanuka éppen ma érkezett utolsó napjához - és épp úgy, ahogy Jézus megszületésének története - ez is a csodákról szól. A történet több ezer évvel ez előtti időre nyúlik vissza, amikor is görögök felett aratott győzelem után a kifosztott jeruzsálemi templomban mindössze egy napi világításra elegendő lámpaolaj maradt, mégis nyolc teljes napon át kitartott. A kabbalisták szerint ebben sem azt kell keresnünk, hogy "na persze, ugyan már, mégis hogyan?" -, hanem a történet mélyére tekintenünk. A győzelem azért sikerülhetett, mert ebben az időszakban a csodák energiája kimeríthetetlen.
A téli ünnepek időszaka nem más, mint egyfajta univerzális energiakapu, amely mindannyiunk életébe csodákat hoz. Karen Berg - az Isten is visel rúzst című, magyarul is megjelent könyv szerzője így ír erről: "A spirituális és a fizikai világ hasonlóak. Ahogy az évnek van egy meghatározott időszaka, ami alkalmas a magok elvetésére, ez spirituális szinten éppen így működik." A most elvetett magok - amelyeket kedvességgel, odafigyeléssel, elfogadással és őszinte, önzetlen szeretettel vethetünk el - később az egész év során gyümölcsöket hoznak majd - pozitív energia formájában. Ha viszont negatívak maradunk, és hagyjuk az önző vágyainkat eluralkodni rajtunk, olyanokká válhatunk, mint "a tücsök, aki egész nyáron hegedült" - nem lesz miből gazdálkodnunk. Karen szerint tudatosítanunk kell magunkban, hogy mindannyiunknak van egy különleges ajándéka és a mi felelősségünk ezt az ajándékot felfedezni magunkban, felhasználni és megosztani másokkal. Jót tenni a legeslegkönnyebb dolog a világon - elég, ha kinyitjuk a szemünket és a fülünket. Hány barát van, aki biztosan örülne egy kedves szónak, vagy egy közös kávézásnak? Nem nehéz arra gondolni, mennyi embernek van szüksége segítségre - elég kimennünk az utcára, és körülnézni, felmenni egy állatmenhely honlapjára, vagy kitekinteni a saját kis határainkon túlra, a nagy világba, ahol természeti katasztrófák, járványok és éhínség gyilkolja halomra az embereket.
A saját boldogságunk, szerencsénk és jó sorsunk értékelése már önmagában jó tett, emellett pedig akár egy csekkel, száz forinttal, egy bátorító mosollyal, egy egyszerű bókkal, vagy egy kis ajándékkal - ki ki a maga módján- máris tettünk valamit azért, hogy pozitív energiát teremtsünk, ez pedig örökre velünk marad. Ez pedig - épp úgy, mint a karácsonyfa, vagy a Hanukka gyertyatartó fénye - beragyogja az egész világot. Éppen ezért a csodálatos, gyerekkorunkban átélt ünnepeknek energiája is örökre velünk van - még olyankor is, ha valaki, akit szeretünk, már nem lehet velünk - fizikailag. Ahogy Karen Berg írja: "A gyertyák fénye olyan, mint a lelkünk Fényei. Ebben a fizikai világban ezek a gyertyák kihunynak. Két generációval utánunk, az ükunokáink talán már nem is fognak emlékezni a nevünkre - de nem is ez a lényeg. Hanem ami utánunk marad: az energia, amit a tetteinkkel és a szavainkkal hoztunk létre . Az az energia, ami hatással van másokra."
Hát erről szól ez az "ünneplés-dolog". A papám - ahogy minden évben - idén is megvásárol majd néhány tucat ládányi halálraítélt halat, akiket sebtiben a Római partra transzportál, és visszaenged a Dunába, az egész családunk nevében. Én a Viva Tv Teleton adománygyűjtésébe szálltam be - az összeg a Tűzoltó utcai gyermekkórházhoz kerül, emellett a "Gyermekek a Békéért", Kids Creating Peace -zsidó-arab-keresztény békeszervezetnek küldök adományt a könyveim bevételéből. Ezért most mindannyiótoknak szeretném megköszönni, hogy olvastok, és hogy megvásároltátok őket - vagy valamelyiket közülük.
Így minden adomány közös ajándékunk.
Csodákkal teli ünnepi hetet mindenkinek.
