Figyeld a jeleket!

„Bárcsak hallgattam volna a megérzéseimre!”, „Hogy nem vettem észre a jeleket?!”, „Tudtam, hogy nem kellett volna...”. Ismerős, igaz? Hányszor fordul elő velünk, hogy egyértelmű jeleket kapunk az Univerzumtól, hogy valami nem klappol, mi mégis erőszakosan és elszántan toljuk az életünket – a rossz irányba.
Sőt, amikor sors már szinte villogó lámpák és gigantikus feliratok formájában igyekszik a tudtunkra adni, hogy változtatnunk kell, többnyire még mindig várunk vele – egészed addig, míg nincs más lehetőségünk, mint lépni. „Ébresztő, a pasid félrelép!”, „Ez a melóhely nem neked való!”, „Ideje felhívnod a mamádat!” – kiabál utánunk az élet nap mint nap, mi pedig feltesszük a fejünkre a fülhallgatót, maximumra toljuk a hangerőt, és Madonnával és Nicki Minaj-zsal együtt énekeljük: „I don’t give a f*ck!”. Ám a „ha nem tudom nem fáj” elve sosem válik be, ha a személyes fejlődésünkről van szó. Ha ignorálod a neked szánt figyelmeztetéseket, útbaigazításokat, ne csodálkozz, ha eltévedsz az életed rengetegében.

„Adnék én jótanácsokat, csakhogy nem hallgatnék magamra.” énekelte Alice a Disney rajzfilmben, amikor eltévedt az elvarázsolt erdőben. A jó hír azonban az – neked és Alice-nak is), hogy nincs olyan sötét vadon, ahonnan nincs kiút. És hogy mit kell tenned ahhoz, hogy megtaláld a fény felé vezető ösvényt? Nos, ennél mi sem egyszerűbb: kezd el végre figyelni a jeleket magad körül. A heti bibliai szakasza a Balak – ezeket a Kabbala nem vallásos szövegként, hanem metafórákként, megfejtendő kódokként kezeli –, ebben pedig van egy történet egy gazdáról, aki az út szélén heverésző szamarát püföli. A brutalitásnak egy angyal is szemtanúja lesz, és éktelen haragra gerjed. De miért is? Hisz a csacsi belustult, jogos, hogy a gazdája odasóz neki egy párat, nem? Nos, a spiritualitás szempontjából egészen biztosan nem. Ugyanis oka volt annak, hogy a szamár nem baktatott tovább. Most ültesd át a sztorit a saját életedre: tegyük fel, hogy épp moziba, randira, vagy egy partira igyekszel a kicsi kocsiddal, az pedig megadja magát az egyik sarkon. Ha ezen a ponton hisztizni kezdesz, ne lepődj meg, ha a te őrangyalod is felbőszül, ezzel pedig kisebb-nagyobb tragédiák sorozatét indítod el. Az Univerzum ugyanis nem véletlenül állított meg az utad során. A szamárnak nem verésre, hanem friss vízre volt szüksége. Neked pedig arra, hogy átgondold: miért is nem akarja a sors, hogy időben odaérj a meetingre.

Minden élethelyzetben két választásunk van: viselkedhetünk áldozatként, ezzel aláírva egy képzeletbeli szerződést, hogy nem mi rendelkezünk a saját életünk felett, vagy kézen foghatjuk saját hisztire, kétségbeesésre, depresszióra hajlamos önmagunkat, mondván: „Van egy jó út is. Gyere, megmutatom.” Ezen a héten vedd le kicsit a fülhallgatót és told fel a homlokodra a napszemüveget. Amikor bekapcsolod a rádiót, figyelj rá, milyen dal szól a hangszóróból, és mit üzen neked. Amikor odalép hozzád valaki az utcán, ne hajtsd el anélkül, hogy tudnád mit akar: hallgasd végig, és gondold át, miért küldték őt neked „odafenntről”. Ha nem tudsz aludni, forgolódás helyett merengj el: mi az, amit elfelejthettél, vagy amit el kell végezned még lefekvés előtt – hiszen egészen biztosan oka van annak, hogy bár halálosa fáradt vagy, nem érkezik meg az álommanó. Figyeld meg, vannak –e olyan számok vagy számpárok a veled szembejövő házszámokban, rendszámokban, telefonszámokban, amelyek gyanúsan sokszor ismétlik önmagukat. (Bár minden egyes szám jelentése megtöltene egy teljes könyvet, e azért röviden - 1: ideje kicsit keményebbnek lenned, 2: ne félj gyengédebbnek lenni, 3: meg kell nyílnod mások előtt, 4: na jó, kicsit több komolyságot kérünk, 5: merj kockáztatni, 6: lazítsd egy kicsit, 7: egy nagy utazás veszi kezdetét, 8: lehetetlen nem létezik, 9: a lélektársad úton van feléd.) Ha figyelmet szentelsz a jeleknek, hamarosan a kezedben lesz egy olyan térkép, amelyet kifejezetten neked rajzolt a sors, és amellyel soha többé nem fogsz eltévedni.

Csodás hetet mindenkinek!