Az történt velem réges-régen, hogy életem legnagyobb szerelme elhagyott. Majdnem belehaltam. A hiánya szüntelenül fájt, mint egy gyógyulatlan seb, de azt mondtam magamnak: ha Ő az akkor visszajön. Ha nem, akkor felejtsd el, nem kár érte! De ezt nem én mondtam. Én állandóan zokogtam. Ezt egy bölcs hang mondta bennem, aki nevelt engem, s aki tudta, mi a szeretet. És képzeld: visszajött! Öt hosszú év után. Visszajött egészen másképp, mint ahogy elment. Én is megváltoztam, teljesen, és visszajött. Azóta vele élek, több mint fél évszázada. Abban az öt keserves évben tanultam meg, mi az igazi szeretet. Megöregszel - de megmarad. Megbetegszel - megmarad. Meghalsz - megmarad. Nem érzelmi összehangoltság, hanem összetartozás. Bárhová mehet, kalandozhat, kóborolhat, öregedhet, vénülhet, változhat, másokkal is próbálkozhat - de visszatér. Az igazi szeretet nem térben és időben van. Ezért szabad.