Itt a kis nagykirálynőség ideje! 

Csütörtökön egy rendkívül izgalmas esemény készülődik, és most kivételesen nem egy brutálisan jó filmről beszélek, amit mindenképpen látnod kell, hanem egy ünnepről, amely a Lag B’Omer nevet viseli. Bár most, hogy így “csevegünk” eszembe jutott, hogy mégis van egy filmtippem a hétre, ami ráadásul szorosan kapcsolódik a hét energiáihoz: a címe “Asszonyok kútja”, és egy kis afrikai faluban játszódik, ahol a nők megtagadják a szexet a férjeiktől, csak hogy végre elkezdjék emberként kezelni őket. Néha megaláztatásokon kell keresztül menniünk ahhoz, hogy meglássuk: milyen hatalmunk van, milyen csodálatosak vagyunk is. Máskor pedig azért kell szenvednünk,mert túl magas piedesztálra helyeztük önmagunkat, és a sors kicsit helyre rázogat minket. Ezen a héten, bármily kiábrándítóan hangzik, ez legyen a mottó: “Vegyél vissza… csak egy kicsit.” “Miért akarnék visszavenni magamból, én vagyok az Univerzumom Királynője!”, mondhatod most, és igazad is van. De egy igazán nagy királynő képes kicsivé változni, hogy észrevegye mások hatalmasságát.

Egy igaz-szívű királynő tudja: az ő királynősége mit sem ér, ha nem képes másokra figyelni, másokat szeretni, másoknak adni. Ha valaki azt mondta volna nekem tíz évvel ezelőtt, hogy a megaláztatás csodálatos dolog, és hogy a perfekt kényelemből nem sokat tanul az ember, valószínűleg kinevettem volna, és valamiféle cinikus poénnal eltereltem volna a témát, hogy bele se kelljen gondolnom: “Mi van, ha igaza van?”. Pedig ez a “spiritális duma” sokkal egyszerűbb, mint amilyennek elsőre hangzik. A lényeg: mindannyiunknak meg kell dolgoznunk azért, amink van. Azoknak is, akiknek mindenük megvan, mi több, azoknak a legnehezebb. Mert ha úgy vagyunk sikeresek az élet bármely területén, hogy nem dolgoztunk meg érte, az Univerzum, a karma, a sors, Murphy, vagy Isten (ki-ki válassza ki a neki tetsző variációt) kiegyenlíti a számlánkat. Ha valaki a világ leggazdagabb családjába született, annak majdnem olyan esélytelen az egészséges életre, mint a világ legszegényebb családjába született gyereknek. Mi több, ez utóbbi sokkal nagyobb eséllyel kiált fel: “Ez tarthatatlan állapot, tennem kell valamit, ki kell törnöm a szegénységből.” A gazdag viszont csak rettenetesen hosszú, megaláztatásokkal teli úton less képes beismerni: minden egyes fillérért meg kellett dolgoznia valahogy, egy apróbb, vagy nagyobbacska szenvedéssel. Ma te is és én is egy olyan világban élünk, ahol egy légkondícionált szupermarketben kiválaszthatjuk, hogy a rozsos vagy a magvas zsemlét vegyük meg. Olyan kényelem szolgál ki minket – még azt is, aki egy 20 négyzetméteres szuterénban lakik -, ami néhány évezreddel ezelőtt egyáltalán nem volt evidens.

Érted már, hogy miért borul ki a táskád éppen akkor, amikor kinyílik a villamos ajtó, és harminc ember tódul fel a szerelvényre? Érted már, hogy ezért kellett összetörnie a szívdnek abban a gyötrelmes szerelemben? Érted, hogy ezért kellett olyan kemény csatát folytatnod a függőségeid ellen, és ezért kellett megtanulnod uralkodni a hiszti-rohamaidon? És igen. Ezért kellett elveszítened őt is, akit annyira, de annyira szerettél. A kabbalisták szerint az Ómer nevű kozmikus időszakban vagyunk, amelynek a lényege az, hogy minden “szemetet” felkavar bennünk, ám még a legrosszabb megaláztatásaink, legféltettebb titkaink, legostobább tévedéseink is drágakővé változnak a felszínre érve. És ezeket a kincseket csak az tudja kihalászni, aki ura marad a saját sorsának, és nem merül el önnön szenvedésében. Mindannyian szenvedünk. De a szenvedésünk minden pillanatában emlékeznünk kell rá, hogy azért feszítik a húrjainkat odafenntről, hogy szebben szólhasson a zene. Ezen a héten csütörtökön azt ünnepeljük, hogy részei lehetünk ennek az “élet” nevű, csodálatos hangszernek, amelyet mi, lelkek együtt szólaltatunk meg nap mint nap. Jó ünneplést és hetet nektek!

(Kristóftól napi és heti lélekmelengető üzenet még ITT)