Ezen a héten szerdán egy kozmikus időkapu nyílik meg mindannyiunk előtt: egy éjszakán át képesek leszünk kapcsolódni a legigazabb, legtisztább énünköz. Ezen az éjszakán a kabbalisták szerint – és most bocsi, hogy a melós hét kellős közepén erre csábítalak – érdemes a legőrültebb outfitbe bújni, és mélyen a koktélospohár fenekére nézni, kieresztve a felesleges gőzt. Ez persze nem jelenti azt, ha az árokparton ébredsz csütörtök reggel, akkor garantált az egész even át tartó boldogságod: inkább „szent részeg”, mint „buta részeg”-legyél… tudod, amolyan tudatosan mámoros. A lényeg nem az, hogy berúgj, hanem hogy tedd félre a gondjaidat, mulatozz, érezd jól magad – ezzel megnyitod az égi csatornákat, és a legnehezebb, legnyomasztóbb kérdéseidre is választ kaphatsz szerda éjszaka. Éppen ezért már a hét elején kezdd el “edzeni” magad arra, hogy eltávolítsd a negatív gondolatokat, és ahelyett, hogy mások, vagy magad felett ítélkeznél, vagy kritizálnád őket olyasmikért, amelyekről csak azt hiszed, hogy tisztában vagy, legyen a mantrád: “Nem az agyammal, hanem a lelkemmel akarom tudni, mi a jó, és mi a rossz.”

 

Olvastam egy mesét Karen Berg, az Isten is visel rúzst című könyv szerzőjének tollából, amely éppena következő hetünk energiáiról regél, ezért úgy döntöttem, lefordítom magyarra is. Egy államcsínyről szól, ami egy apró királyságban zajlott. Amikor a katonák a király keresésére indultak, hogy megöljék őt, az uralkodó a városba menekült, és elbújt egy szabó üzletben. A szabó, amikor megismerte a fontos vendéget egyetlen kérdés nélkül egy kupac ruha alá bújtatta. Hamarosan katonák viharzottak be a boltba, karddal a kezükben, és azt kiáltották: „Tudjuk, hogy a király itt bújkál.” A pengéket a ruha kupacba döfködbe a királytól éppen csak arasznyi távolságra lévő lyukakat fúrtak kardjukkal. Ám mivel semmit sem találtak, hamarosan átmasiroztak a szomszédos üzletbe. Amikor a király kimászott a ruhakupac alól, azt mondta a jóságos szabónak: “Köszönöm. Megmentetted az életemet. Ezért cserébe teljesítem három kívánságodat. „A szerény szabó izgatottan és meglepetten gondolkodott egy percet, majd így szólt: „Először is, amikor visszatérsz a trónra, szeretném, ha elrendelnél egy Nemzetközi Szabók Napját. Másodszor, a királyság összes szabója kapjon dupla fizetést. Harmadszor...” egy pillanatig habozott, majd azt mondta, „Be kell vallanom, kíváncsi vagyok. Tudni akarok valamit: hogy érezted magad te, a király, amikor ezek az emberek megpróbáltak lemészárolni?”

“Minden kívánságod teljesülni fog.” - felelte a király, és ezzel elhagyta a szabó üzletét. Az államcsíny megbukott, és a király ismét elfoglalta a trónt. Első dolga volt hivatalába visszatérve, hogy elrendelje a Nemzeti Szabók Napját, és kihirdette, hogy a szabók mától dupla fizetséget kapnak. Ezek után pedig elrendelte a szabó letartóztatását, és a tömlöcbe hurcoltatta.

Ő félelemtől reszketve, összezavarodottan érkezett meg a várba, és elképzelni sem tudta, hogy bánhat vele a király oly kegyetlenül. Hurkot vetettek a szabó nyaka köré, és a bitófa alá állították, ám mielőtt a hóhér meghúzta volna a kart a király közbeavatkozott, és így kiáltott: “Eresszétek el!” A szabó a király felé fordult, és még mindig remegve a félelemtől: “Ezennel a harmadik kivánságodat is teljesítettem. Most már tudod, milyen érzés .”

 

 

Ezen a héten különösen gyakran eshetünk az ítélkezés csapdájába, és ahogy a mese is tanít minket: valójában elképzelésünk sem lehet, milyen érzés valaki más helyzetében lenni. Még akkor sem, ha meggyőződésünk: átérezzük a helyzetét. A Tecávé-szakasz hét napjában nagyon fontos emlékeztetnünk magunkat arra, hogy ha véleményt formálunk másokról, soha nem gondolatjuk, hogy ez egy “abszolút igazság”, és ami még fontosabb: sohasem kritizálhatunk valakit csak azért, mert az illető mi megítélésünk szerint helytelen döntést hozott. Amíg mi magunk is könnyedén felidézzük azokat a helyzeteket, amikor megjátszottuk magunkat, nem mondtunk igazat, manipuláltunk másokat, vagy hűtlenek voltunk – azaz gyakorlatilag az összes létező turpisságot elkövettük -, minden másoknak szóló kritika képmutatás volna. Ha pedig úgy hiszed, hogy sohasem estél bele életed során ezekbe a csapdákba, akkor valósznűleg olyan élethű “jókislány jelmezt” viselsz, hogy azzal saját magadat is képes vagy megtéveszteni. Ennek a hétnek a végére mindannyian kénytelenek leszünk lemosni a festéket az arcunkról – tegyük ezt az öröm, és ne a bánat könnyeivel.