Nem feltétlenül számolunk be minden egyes szépségversenyről, mert időnként mi is úgy érezzük, hogy Dunát lehet velük rekeszteni. Ám a hétvégén egy különleges eseményre voltunk hivatalosak: megrendezték az első kerekes székeseknek szóló szépségversenyt hazánkban, amire igen csak kíváncsiak lettünk. Az előzetes információk szerint itt nem jelentkeztek tömegével a hölgyek, és nem is volt országos közvetítés, de azért volt nyolc döntős, akik legalább annyira kitettek magukért, mint bármely két lábon járó szépség. (Gratulálunk innen is minden indulónak - le a kalappal!)
Ahogy az lenni szokott a csinos műsorvezető, aki jelen esetben Pataki Zita volt, bemutatta a zsűrit, majd sorban felvonultak a kifutón a lányok. Volt bizony aprócska koreográfia, felszabadult, és kevésbé természetes mosoly is, és míg máskor a fürdőruhás rész jelenti a fénypontot, itt a lányok akkor kapták a legnagyobb tapsot, amikor Zoób Kati estélyi ruháiban perdültek a színpadra. Azt is sikerült kiszúrnunk két fotós kolléga hóna alatt, hogy a lányok bár nem tipegnek odafent, hanem négy keréken gurulnak, még arra is figyeltek, hogy tűsarkúban üldögéljenek. Itt bizony kérem szépen minden úgy volt, mint a nagyoknál: smink, haj, köröm, ruha és persze a mosoly. Két fellépés között a lányokról készült kisfilmeket, valamint Caramel előadását nézhettük meg. Szokás szerint a zsűri nagyon nehéz helyzetben volt, de csak sikerült kihirdetni a győzteseket: különdíjat nyert Sáfrány Anita (29), második udvarhölgy lett Molnár Marietta (28), első udvarhölgy Melnyik Edina (19), királynő pedig Varga Katalin Eszter (26). Különdíjat vehetett át Lakatos Márk zsűritagtól Kovács Adrienn, aki azzal vívta ki kedvenc stylistunk figyelmét, hogy bizony 39 évével is simán felvette a versenyt a többi lánnyal.
Ahogy szokás az ilyen rendezvényeken, két falatka és egy pezsgő között próbáltuk mikrofon végre kapni a győzteseket. De míg a lányok a kollégák rohamát próbálták kiállni, addig mi megkérdeztük Pataki Zitát, hogy szerinte miért fontos egy ilyen rendezvény: „Azt gondolom, hogy nagyon jó üzenete van a nőiességről, és az életszeretetről. Alapvetően a derűben és a nyugalomban látom a nőiesség lényegét, és ezek a hölgyek, túl a saját tragédiájukon, élettörténetükön, pontosan ezekkel rendelkeznek. Ami példaértékű, azon nők számára, akik két lábon is ugyanezt sugározhatnák, mégis teli vannak problémával, rossz hangulatúak. A másik az életszeretet: sokan unalmasan, üresen, sémák közt élik az életüket, és csak akkor döbbennek rá, hogy másként is lehet, ha szembe jön egy baleset, vagy betegség. Az itt lévő hölgyek azt üzenik, hogy igenis éljünk minél tartalmasabban és boldogan, és egy tragédia után is van élet.”
A közönségdíjas Anita (harmadik kép), egyike azoknak, akikre 2006. augusztus 20-án az óriási viharban rádőlt egy fa, és a baleset következtében kerekesszékbe került. Azért indult a versenyen, mert szeretné, ha nem egy beteg embert látnának a kívülállók a székben, hanem egy nőt, aki épp úgy élheti mindennapjait, mint bárki más.
