Nem vagyok benne biztos de tételezzük fel, hogy egyike vagyok azon emberek (nem kis csoportjának) akik részültek a „kínai manikűr” csodájában (csapdájában?). Férfi létemre, igen eljárok manikűröztetni, igen szeretem mikor nem nekem kell a bal kezemmel leszerencsétlenkednem a körmöm a jobbról (mert ugye a balról még csak csak). Nem kell minimum két napig minden ruhadarabba beleakadnom a körmöm reszeletlensége által és ami a legfontosabb nem kell a beszakadt körömágyamtól szenvednem. Valljuk be, ezek érthető és elfogadható érvek a nem saját magunk által végzett manikűr mellett.

Több mint másfél hete vagyok Kínában, ideje lenne megszabadulnom az ujjaimra ráteremtett szarufeleslegtől, kénytelen-kelletlen, hát elmegyek egy „Spa szalonba”. A szolgáltatások közé tartozik, a teljes testmasszázs, láb illetve kézápolás, arckezelések amolyan ázsiai módra. Finoman szólva is szkeptikus vagyok azokkal az emberekkel szemben, akikkel nem beszélünk közös nyelvet és szolgáltatást igénylek. A szkepticizmusom ezúttal nem volt hiábavaló. Nincsenek nagy igényeim általában, egyet kérek, ne legyen csonkra vágva a körmöm, mivel azon felül, hogy nem szép még kellemetlen érzés is. De vissza a spa-ba! Leültem. Elővette a nem túl fiatal úriember a célszerszámot, de nem ollót, csipeszt vagy reszelőt. Egy leginkább mini spatulára emlékeztető hosszúkás fém lapot ami a végtelenségig ki volt élezve. Már ekkor megijedtem, mert mintha valami szamuráj film részletét láttam volna. Aztán kis darabonként elkezdte lefaragni a körmömet, egészen addig amíg már nem látta a fehér részét. (Úgy lehetne elképzelni, mint amikor egy éles késsel esel neki a körmödnek, valami oltári nagy dühödben.) Közben félve figyeltem, majdnem rettegve, mikor vág bele az ujjamba, rosszabb esetben a körmömbe és már láttam is lelki szemeim előtt, amint spriccel szét a vérem a szalonban. Fellélegeztem, amikor ezt a szamurájos cuccot letette. Aztán vette elő a reszelőt és a körömvég élét teljesen lereszelte. De teljesen. Akkor már ordítás szélére készültem. Annyira fájt csak, hogy a hitelkártyát is alig tudtam felvenni utána az asztalról, midőn menekülőre fogtam. Azt hiszem, Kínában nem manikűröztetek egy darabig. Megközelítőleg soha többet.

Nesze!Bálint