Bemutatunk nektek valakit. Ő Szerémi Péter, kommunikációs tanácsadó. Mostantól időről-időre ad számotokra néhány praktikus tippet arra vonatkozólag, hogy sokkal gördülékenyebben menjenek a mindennapjaitok. Érdemes Péterre hallgatni!
Belépsz a liftbe. Ketten már vannak benn. Kölcsönösen elmorzsoltok egy alig hallható jónapot-ot. Benyomod az emeleted gombját, az ajtó záródik. És kezdődik. A jól ismert, és mégis megszokhatatlan, KÍNOS CSEND. Mindenki az ajtót vagy a számokat bámulja a kijelzőn. Hogyan lehetne ilyenkor megtörni a csendet?
A kínos csend népbetegség. Várótermekben, közlekedési eszközökön és céges bulin is gyakran érezzük, hogy jó lenne mondani valamit a melletünk lévőnek. Mert egyébként marad a kölcsönös feszengés és elszalasztunk egy alkalmat arra, hogy egy kicsit feltöltődjünk. Hiszen valószínűleg mindenki átélte már azt a kellemes érzést, amit egy néhány másodperces társalgás tud okozni. Vajon miért olyan nehéz kapcsolatba kerülnünk egymással? Mi tart bennünket vissza attól, hogy szerezzünk egymásnak néhány kellemes pillanatot?
A fő ok, hogy nagyon igyekszünk jó benyomást tenni másokra. Mindenképpen el akarjuk kerülni, hogy butának, felszínesnek, unalmasnak tartsanak bennünket. Így nagy lesz a tétje minden társas érintkezésünknek. "Vigyázz, nehogy leégesd magad!" - szólal meg a belső hangunk, a fejünkben éberen figyelő "ellenőr", így aztán inkább csendben maradunk.
Ha elhisszük, hogy ilyenkor nem a lét a tét, máris könnyítettünk a helyzetünkön. Nem szükséges magvas, mélyen szántó gondolatokkal előrukkolnunk, ezekre ráérünk később is. A kezdeti pár másodperc egy beszélgetésben olyan, mint az előétel, és az a legritkább esetben szokott pacal lenni. Amit mondunk, az legyen könnyed és pozitív hangvételű. Reagálhatunk például valamire, amit látunk a környezetünkben. Megoszthatjuk azt, ami bennünket éppen az adott pillanatban foglalkoztat. Vagy feltehetünk egy kérdést, ha őszintén érdekel bennünket a válasz. Lazán, nincs tét, csak nyerhetünk. Ezt kellene magunkban tudatosítanunk.
És végül: a 3 másodperces szabály. Amint belekerülünk egy helyzetbe, érdemes 3 másodpercen belül megszólalnunk. Utána már valószínű, hogy elveszik a könnyedség. A tétovázás a legnagyobb ellenségünk ilyenkor. A gyakorlat teszi a mestert, ezért javaslom, hogy tartsd magad edzésben, és minden nap legalább egyszer törd meg a kínos csendet!
Szerémi Péter
A kínos csend népbetegség. Várótermekben, közlekedési eszközökön és céges bulin is gyakran érezzük, hogy jó lenne mondani valamit a melletünk lévőnek. Mert egyébként marad a kölcsönös feszengés és elszalasztunk egy alkalmat arra, hogy egy kicsit feltöltődjünk. Hiszen valószínűleg mindenki átélte már azt a kellemes érzést, amit egy néhány másodperces társalgás tud okozni. Vajon miért olyan nehéz kapcsolatba kerülnünk egymással? Mi tart bennünket vissza attól, hogy szerezzünk egymásnak néhány kellemes pillanatot?
A fő ok, hogy nagyon igyekszünk jó benyomást tenni másokra. Mindenképpen el akarjuk kerülni, hogy butának, felszínesnek, unalmasnak tartsanak bennünket. Így nagy lesz a tétje minden társas érintkezésünknek. "Vigyázz, nehogy leégesd magad!" - szólal meg a belső hangunk, a fejünkben éberen figyelő "ellenőr", így aztán inkább csendben maradunk.
Ha elhisszük, hogy ilyenkor nem a lét a tét, máris könnyítettünk a helyzetünkön. Nem szükséges magvas, mélyen szántó gondolatokkal előrukkolnunk, ezekre ráérünk később is. A kezdeti pár másodperc egy beszélgetésben olyan, mint az előétel, és az a legritkább esetben szokott pacal lenni. Amit mondunk, az legyen könnyed és pozitív hangvételű. Reagálhatunk például valamire, amit látunk a környezetünkben. Megoszthatjuk azt, ami bennünket éppen az adott pillanatban foglalkoztat. Vagy feltehetünk egy kérdést, ha őszintén érdekel bennünket a válasz. Lazán, nincs tét, csak nyerhetünk. Ezt kellene magunkban tudatosítanunk.
És végül: a 3 másodperces szabály. Amint belekerülünk egy helyzetbe, érdemes 3 másodpercen belül megszólalnunk. Utána már valószínű, hogy elveszik a könnyedség. A tétovázás a legnagyobb ellenségünk ilyenkor. A gyakorlat teszi a mestert, ezért javaslom, hogy tartsd magad edzésben, és minden nap legalább egyszer törd meg a kínos csendet!
Szerémi Péter
