A londoni Sommerset House történelmi jelentőségű épület: cirádás homlokzata, impresszív udvara és csillogó-villogó termei az elmúlt évszázadok során békekonferenciákat, időszakos kiállításokat és Angliába látogató politikusokat is fogadtak már. Ám a brit metropolisz trendérzékeny, esetleg szuper sznob lakói, és az ide látogató trend-túristák számára a palota neve sokadik esztendeje egyet jelent a London Fashion Weekkel. A divathét során ugyanis ez a divatguruk és követőik legfőbb székhelye: itt adják a kezünkbe – a korábban mailben elküldött vonalkódért cserébe – a híres „kis fekete könyvet”, amely a divatházak sajtósainak elérhetőségeit, és más, sokak számára a Torinoi Tekercs értékével vetekedő titkos információkat tartalmazzák. A „goody bag” -
mert hogy ez a triviális neve az újságírókat és buyereket fogadó tavaszi Mikulás csomagnak – minden esztendőben más és más színben pompázik: ezúttal avarbarna és óarany színek kombinációját álmodta meg a Mulberry divatház, az egyik oldalon egy gombolyaggal játszó, pajkos kiscicával, a másikon pedig egy gigantikus, már messzíről is hivalkodó London Fashion Week 2011 felirattal. Jelzem, hogy józan paraszti ésszel felfogva a világ legszimplább vászontáskájáról beszélünk... Persze egy esményen, amelynek oly magas prioritása van a népszerűkultúrában, ritkán terelődik a figyelem a praktikumra.

A Belle Savuage bemutatón például a modellek malomkerék méretű kalapokat egyensúlyoztak a fejükön, és olyan kotornoszokban császkáltak a kifutón, amelyekben még az Abba tagjai is orra buktak volna, maga az esemény pedig egy csillogó-villogó bálterem helyett egy Oxford streeti, egykor parkolóépületként funkciónáló raktárban zajlott... miközben odakünn farkasordító hideg tombolt. Ez persze senkit sem gátolt meg abban, hogy vállakat, lábakat, és egyéb (intim?) testrészeket szabadon hagyó kreációkban gyönyörködjön az új kollekcióban, amelynek Kelly Osbourne és Lady Gaga is hatalmas rajongója. A kora délutáni show legfőbb tanulsága tehát az volt, hogy a punk korszakot és a ciber-szépséget a Belle Savuage akár reggeli koktélként is tálalhatja... és mi, fogyasztók másnaposan is felhörpintjük. Persze a Fashion Week nem csupán a rongyrázásról szól: az időszakos viselettörténeti, és innovatív tervezői módszereket, alapanyagalternatívákat bemutató kiállítások a divathét legizgalmasabb rendezvényei. A szezon – számomra – legmegkapóbb fair trade, öko terméke az újrahasznosított üdítőspalackokból készült sapkák és kalapok voltak: megtévesztésig hasonlítanak a klasszikus, angol tweed fejfedőkre, melyeket egyformán gyakran láthattunk Sherlock Holmes és Madonna üstökén az elmúlt évek során. Hasonlóan Föld barát kreációkat mutatott be a fiatal török Bora Aksu is, aki idei kollekciójával bebizonyította: van élet a háremnadrágon túl, ha a mesés kelet szépségéből kívánnak meríteni a divatkreátorok.

A bemutatóra Twiggy, a veterán szupermodell, a Kockáfülű Nyúl böröndjének méretével vetekedő Balenciaga táskával érkezett, míg a Sugababe, Keisha Buchanan egykori bandájának nevéhez méltóan cukorkarózsaszín leopárdmintákkal dobta fel bőr miniszoknyáját. Ám akire az est során a
legtöbb szempár (és a legtöbb kamera) szegeződött, az Nicola Roberts, a Girls Aloud énekekesnője volt. Sheryl Cole csapattársa az „érkezz késve és távozz korán” szabályt érvényesítve a hátsó ajtón surrant be s ki, és messze elkerülte a vörös szőnyeget. És bár szeretném hinni, hogy komoly ideologia állt a döntése mögött, eljátszottam a gondoattal: talán attól tartott, hogy a piros nem az ő színe... és hát mégiscsak a Fashion Weeken vagyunk, vagy mi a szösz!