Számomra az év négy szakaszból áll: májustól szeptemberig nyárból, októbertől januárig karácsonyból, a fennmaradó hónapokban pedig a kettő közötti letargiából. Azt szoktam mondani, hogy ilyenkor Mária helyett is szenvedek: ősszel a reggeli rosszullétektől, tavasszal pedig a szülés utáni depressziótól. Azonban Londonba érkezve hamar megtanultam, hogy a ködös Angliában egészen másképp áll a dolog. Itt ugyanis nem kell ahhoz karácsonynak lennie, hogy egy cseppet sem szolidan giccses, feldíszített fenyő alatt pihenje ki az ember a főnökét/férjét/világfájdalmat. Itt ugyanis a Selfridges és a Harrods – a brit főváros shopping-zászlóshajói – már nyáron megnyitják ünnepi osztályukat, és a Bridget Jones kapcsán hírhedté vált rénszarvas-pulcsitól a vízzel érintkezve műhóvá dagadó, szintetikus porig minden kapható. Október közepe felé a karácsony kitör az áruházakban felépített északi sarkról, és megjelennek a karácsonyi kirakatok, amelyek túlzás nélkül felérnek egy-egy kortárs képzőművészeti remekkel: az ablakokban a madártoll-felhőből szakadó hóeséstől a koktélozgató Barbie babákon át a flitterekkel kirakott békáig bármiféle eszement kreáció helyet kaphat. Aki forrón szereti a telet, azt a szexshopok is ünnepi díszbe öltözött kirakatokkal csábítgatják: karácsonyfadísznek álcázott gésagolyókkal játszadozó szexi Télanyók hemperegnek a csillámló műhóban.

 

 

 

Az utcákon hömpölygő tömeget ezüstszínű fény világítja meg: az Oxford és a Regent street felett az ünnepek közeledtével gigantikus, izzókkal kirakott karácsonyi ajándékdobozok és csillagok jelennek meg, amelyet minden esztendőben más-más celebritás kapcsol fel, óriási csinnadrattával.  Ezt az elismerést olyan művészek vívták ki maguknak az évek során, mint Emma Watson, a Spice Girls csajok, vagy éppen maga a Grincs, azaz Jim Carrey. Azt sokan tudják, hogy a Soho szűk utcáin nyílnak a romlás virágai, ám a sztriptízbárokról és könyvesboltoknak álcázott szexmozikról elhíresült negyed fő bevásárlóutcája ebben a szezonban nem csak tiltott gyümölcsökkel kecsegtet, a villanypóznákon ugyanis minden évben alternatív díszítés ragyog. Tavaly hatalmas, egy gumibaba és egy rénszarvas szerelméből született, felfújható bábúk lebegtek a sétálóutca felett, idén pedig űrhajósjelmezbe bújt Mikulások dacolnak a gravitációval a belülről megvilágított óriásbolygókon. 

 

 

Persze az otthonok is díszbe öltöznek: kelet-London híres virágpiacán, a Columbia Marketen már bő egy hónappal az ünnepek előtt megvásárolható a karácsonyi házi-dzsungel. Itt ugyanis a fenyőfa és a mikulásvirág mellett alap, hogy mindenki teleaggatja a lakását ágacskákkal, fagyönggyel, a sarkokba barka és vattát virágzó gyapot kerül, a konyhapolcokat pedig fűszernövények népesítik be: a friss menta, a citromfű és a babérlevél elengedhetetlenek a forraltborhoz, a mentás trüffelhez, vagy épp a karácsonyi curry-hez. A kozmopolita Londonban ugyanis szó sincs hagymányos ünnepi fogásokról: a (szó szerint) dög-unalmas pulykát egyre több helyen váltják fel a trendi fogások, melyeket a sok indiai, arab, török, zsidó, és kelet-Európai bevándorló hozott magával az elmúlt évek során. A mi otthonunkban például a nemzet kedvenc celebszakácsai, Nigella Lawson és Jamie Oliver karácsonyi főzőshow-jának inspirációjára gesztenyés pirított kelbimbó, madársaláta-leveleken tálalt füstölt halumi lime-os céklamártással, gyömbérlekvárral és magos mustárral pácolt vegán kolbászkák, és pisztáciával, kandírozott gyümölcsökkel megpakolt fagylalttal töltött kenyérpuding kerül az asztalra szenteste. 

 

Persze innováció ide vagy oda, a karácsony Londonban is arról szól, mint szerte a Földön mindenhol: ezen a napon a különféle népek nyelveinek szótára ugyanazon szónál nyílik ki, ez pedig nem más, mint a szeretet. A metropoliszban fényes karriert, örök szerelmet, vagy éppen önmagukat kereső vándorok közül pedig ilyenkor sokan hiányolják a családjukat, így a világ legtermészetesebb dolgává válik bárkit vendégül látni az ünnepi asztalnál. Ami igazán széppé teszi a londoni karácsonyt, az természetesen nem a fogyasztói társadalom már-már agresszív „azonnal vásárolj” attitüdje, hanem az, hogy az évnek ebben a szakaszában a sok törtető, önmegvalósító fashionista közelebb húzódik a tűzhöz, és még a legridegebb  jégkirálynőkről is leolvad a hóember-maszk...

 

Steiner Kristóf