Ülök a félhomályban a Magyar Tudományos Akadémia csodálatos termében, halkan szól a zene és kis híján mindjárt bebólintok. Aztán gyorsan meg is fogalmazom magamban, hiába, a szervezők nem online munkások és nem töltik az éjjelt és a nappalt a blog töltögetésével… De várom, hogy megkezdődjön a ceremónia, amelynél már nyolcadszor izgulok. Nem, mintha nem tudnám, hogy most is három kiváló tehetségű fiatal magyar kutatónőt díjaznak majd. Viszont annyira szép, emberi, megható és nemes az egész, hogy csak na. Ránky Katalin, aki nem más, mint a L’oreál szó szerinti Nagy asszonya és akinek ezúton is fejeznénk ki óriási tiszteletünket munkássága miatt, kedvesen meséli, hogy anno picit bizonytalan volt, amikor útjára indult ez a kezdeményezés. A L’oreál a Magyar UNESCO Bizottság támogatásával keltette életre nálunk ezt a kutatói ösztöndíjprogramot, melynek védnöke a Magyar Tudományos Akadémia. Ez az elismerés már több mind tíz éves hagyománnyal rendelkezik külhonban, Párizsban egyszer már ezen sorok bloggere is örülhetett számos briliáns elme kitüntetésének. A L’oreálnál itthon is olyan hölgyek jelentkezését várják mindig, akik tudományos munkájukkal az élet- vagy az anyagtudományok valamely részterületének feltárásán fáradoznak. Ez persze így leírva kínaiul hangzik, de ha nem lenne ez a program, a hazai női lapok olvasói sem ismerhették volna meg soha, milyen hihetetlenül gazdag a hazai tudományos élet. Ez a díj hozta ki a kutatónőket a laborok zárt világából a nagyközönség elé. 

A nyolc esztendő alatt huszonöt magyar kiválóság részesült ebben az elismerésben. Olyan hölgyek, akik nemcsak okosak, szépek is. Vagy szépek, de okosak is. Tapsot és persze szép summát és kaptak, kapnak.

Kezdődik az átadás. Mindenki szép sorban elmondja a beszédét, hogy ki, miért, hogyan, köztársasági elnökünk bájos és tüneményes felesége, a Francia Kereskedelmi Kamara elnöke, a Francia Nagykövetné, és jönnek a kis filmek is a díjazottakról. És a Nesze!szer bloggere egész komolyan meghatódik... Mert ugye, a hölgyeket nem igazán szokás elismerésben részesíteni, mindig a pasik viszik a vaskos szobrokat, meg jól hátba is veregetik egymást, hogy de ügyes voltál… Az első és legfiatalabb ösztöndíjas egy igazi hungarikummal tölti az idejét leginkább. A pirospaprika csípős anyagát kutatja a gyulladáscsökkentés és fájdalomcsillapítás területén. Ő Sándor Katalin. Kutasi Kinga fizikus a sebgyógyászatban és sterlizálásban fontos szerepet játszó gázkisülések folyamatait vizsgálja, az ő területét viszonylag nehezen értjük az igazat megmondva. Dr. Papp Mária belgyógyász-gasztroenterológus pedig a jelenleg még gyógyíthatatlan gyulladásos betegségek kialakulását kutatja, miközben két gyermekes anyuka és boldog feleség. Csemetéi ott izgulnak érte a sorokban párja és édesanyja mellett.

Egy héttel a díjátadó után mi most azért írunk róluk, hogy ne csak az az egyetlen délelőtt szóljon a három magyar kiválóságról. Köszönjük L’oreál és köszönjük tudós hölgyek. Minden elismerésünk, hogy példát mutattok a következő tudományos generációnak. Girl power! 

 

Nesze!P