Sminktörténettel indítunk. Nem kezdem az ókortól. Mindenki ismeri Kleopátrát, a gésákat, a reneszánsz kor szabályosságát, a középkori rizsporos arcokat vagy a romantikus szépségek borús, misztikus tekintetét… Ősidők óta festik magukat, az arcukat az emberek. 

Igazán meghatározó a XX. század volt a sminkelés történetében. 

A XIX. század végén induló második ipari forradalom lényeges változásokat hozott. Megváltoztak az életkörülmények, kialakult a burzsoázia, a vagyonosabb osztály – a nők szerepe a férfi melletti díszelgés volt, így magától értetődően fontossá vált a hamvasság, az elegancia. A szűzies hatás elérésére törekedtek: sápadt bőr, ’szélfújta’ hatású pír és lágy, szív formájú ajak jellemezte a sminket az 1900-as évek legelején.

 

 

 Az 1914-ben kezdődő első világháború miatt a nők a háborúban szolgálókat helyettesítették, ezzel öntudatra ébredésük is megkezdődik, hiszen kiderül, hogy képesek mindarra a munkára, amire a férfiak. Ez a magabiztosság a sminktrendre is hatással van: a lágy ívű ajkakat a hegyesre rajzolt forma váltja fel, sugallva a keménységet, az erőt. Szemüket is kontúrozni kezdik, matt fekete púderrel körbesatírozzák, kialakul a füstös szem. 

A smink beszédessé, drámaivá válik, ez a némafilmek indulása miatt válik szükségessé – a színészek megjelenése, mimikája helyettesíti a verbális kommunikációt. A filmvásznon megjelenő wamp stílus a hétköznapi nő viseletére is hatással van. 

A háború után az emberek újra élvezik az életet, a nők egyre felszabadultabbak: strandolnak, sportolnak, dohányoznak. A strandolásnak köszönhetően a sápadt fehér bőrt felváltja a napbarnított bőrszín. A szem satírozása továbbra is feketével történik, de már nyújtott, enyhe szögletes formában és fényes festékkel. Ajkuk természetes formájú, krémesen piros. 

 

Nem sokáig tart azonban a szabadság, az emberek az 1929-33-as gazdasági válság elől a mozivászon tündérmeséibe menekülnek, a filmsztárok diktálják a divatot. A dívák megközelíthetetlenek és titokzatosak, így a hétköznapi nők is eszerint festik magukat: puha árnyalatú barnákkal, grafitszürke színű fátyolos körsatír a szemeken, bronzosító az orcákon és mélyvörös színű, enyhén csillogó ajkak. A műszempilla viselete kezd divatba jönni.

 

 

 Az 1940-es években, a II. Világháború utáni időszakban, a hadi- és élelmiszeripar kiszolgálása miatt a kozmetikai ipar háttérbe szorul. A nők megjelenése funkcionálisabb: kevés bézs a szem külső sarkában, természetes szemöldök, krémszerű, rózsás pír az orcákon és az elengedhetetlen: a vörös rúzs, élénk árnyalatban. Más kozmetikai terméket nem is igen gyártottak, csak a vörös rúzst, emiatt arcpírként is a rúzs szolgált.

 

Az 1950-es évek szélsőséges történelmi eseményei mellett a világ nagy részén újra béke honol, beindul a termelés, munkahelyek keletkeznek. A nők vissza akarják kapni nőiességüket, ehhez minden eszköz a rendelkezésükre áll. A nők a luxus jegyében sminkelnek: a csábító tekintetet a tus és a műszempilla kettősével érik el, ajkukat nagyobbra festik a valósnál, melynek szexuális töltete van. Az alapozás is makulátlan, arcukat kontúrozzák (csontosítják, az arc formázásáról későbbi cikkben), valamint a szépségpötty elengedhetetlen ’darabja’ kelléktáruknak. Ezek által vonzó, ellenállhatatlan dívák lettek, mégis dédelgetnivaló őzikék (ld. Brigitte Bardot), így a férfiak vadászösztöne bizonyosan kielégült…