„A szépség a szexről szól.” véli Vivienne Westwood, ezt az álláspontját pedig cipőorrokra erősített műfarkakkal hangsúlyozza. Retrospektív cipőkiállítás Londonban – cipőmániások közül is csak erős idegzetűeknek.

Klasszikus falusi történet: egy pirospozsgás, vörös hajú ifjú hölgy, bizonyos Miss Westwood mindössze 21 évesen férjhez megy, majd gyorsan meg is szüli első gyermekét. Feleség, anya, vidéki tanárnő... kész is a karrier. Ám a 2011 tavasz/nyári London Fashion Week alkalmából megrendezett kiállításon a patinás Selfridges áruházban több évtized munkája, mintegy 150 pár meseszép, vagy épp stílusosan ormótlan cipő sorakozott fel az alkalmi galériában... a tervező pedig nem más, mint az egykori falusi háziasszony, Vivienne Westwood volt.

 

Az asszony mindössze három év házasság után beleszeretett Malcolm McLarenbe, a Sex Pistols menedzserébe, aki egy londoni butikot üzemeltetett, Let It Rock néven – ez volt az a hely, ahol a frissen divattervezővé avanzsált fiatal nő árusítani kezdte saját, akkoriban igencsak megbotránkoztató kreációit: ruháit pengékkel, biztosítótűkkel, bicikli és wc lehúzó láncokkal díszítette, ezt pedig az anarchia jelével fejelte meg – amelyet egyes városi legendák szerint ő maga talált fel. Az egykori rebellióból a kilencvenes évek után a plasztik-pop kult egyik nagykövete lett. Westwood ma már a lázadást inkább csak „labor körülmények között” gyakorolja: kozmetikumai és parfümjei a hangzatos „Bűnös Kert”, és „Anglománia” neveket viselik, a még ma is kedélyborzoló Sex Pistols srácok után a totálisan kommersz Spice Girls csajokat rázta gatyába, ő tervezte Carrie Bradshaw esküvői ruháját a Szex és New York mozifilm változatában, underground üzleteit pedig felváltották a London legfelkapottabb luxuskorzóin található butikjai. A retrospektív cipőkiállítás azonban egyszerre tárja elénk az excentrikus és vad Westwoodot, és a mai dívát, akinek divatbemutatóira még a legbefolyásosabb újságírók is csak térden csúszva juthatnak be.

 

A drabális platform bakancsoktól a strasszokkal kirakott, Hollywood aranykorát idéző estélyi topánokon át egészen az új erőre kapott gladiátor szandálokig minden megtalálható itt, amit meg kellene mutatnunk egy Földünkre látogató idegen lénynek, ha az az elmúlt fél évszázad viselettörténetéről kérdezne. „Azt hiszem, rengetegen szeretnének azt a stílust képviselni, mint én, de mikor meg akarják testesíteni a szépséget, elbizonytalanodnak, és győz a puritanizmus.” mondta egyszer Westwood, és igaza van: sörösdobozokkal, fekete dildókkal és a klasszikus Louis Vuitton monogram újraértelmezésével operáló munkáit nézegetve unalmas kis papucsoknak tetszenek az olyan – egyébként zseniális – cipőtervezők remekei, mint Manolo Blahnik, vagy Jimmy Choo. Persze Westwood ruhái, cipői, és kereszteket, méregfiolákat formázó parfümös üvegei nem a klasszikus szépség hírnökei Sokkal inkább fétistárgyak, melyek elvek, politikai üzenetek, stílusirányzatok lenyomatai, és persze mindenekelőtt az alternatív képzőművészet manifesztumai. Ahogy ő maga üzente nagy port kavart kijelentésével: „Ebben a világban egyre nehezebb hallatni a hangod, de én mindig megtalálom a módját: a szexszel, a rock 'n' rollal és a kollekcióimmal politizálok.”

 

Steiner Kristóf