Örökre a tiéd!
Néha olyanok vagyunk, mint a kutya, aki a föld alá rejti a kedvenc játékát, hogy senki ne találja meg. Ám aki azzal tölti az értékes napjait, hogy kuporgatja a saját kis személyes boldogságát, az valójában a föld alá temeti azt.
Vajon tényleg van, amit örökre megtarthatunk? Tényleg van valami, ami csak a miénk, és a miénk mindörökké? A világ számtalan királyt látott már sárba zuhanni, milliárdosokat porba hullani, országok vesztek el, szerelmek változtak át gyűlöletté. A vadonatúj tavaszi dzseki kiszakadhat. A rózsás arcbőr megfakulhat.
Én azt hiszem, csak azt tarthatjuk meg, amit nem csak magunknak akarunk megtartani . Kizárólag azt, ami azért a miénk, hogy megosszuk másokkal. És lássuk be, nem azért aggódunk a rózsás bőrünkért, a pénzünkért, a jó hírünkért, mert ha mindez nem lenne a miénk, akkor a fold összes lakója nyomorultabb lenne. Hanem azért, mert örökké gazdagok, szépek és boldogok akarunk lenni, punktum. Ez persze oké, nincs ezzel nincs is semmi gond. A gond akkor kezdődik, amikor a szépséggel, gazdagsággal, boldogsággal nem kezdünk semmit, csak fogódzkodunk bele, mint Whoopi Goldberg az apácáknak adományozott csekkbe a film emlékezetes jelenetében. Amikor arra hasznákjuk a javainkat, tehetségünket, kvalitásainkat, mindezt, hogy kielégítsük a perfekcionizmus és tökéletesség iránti vágyunkat, akkor baj van. Ilyenkor ugyanis azonnal el kell veszítenünk azt, amink van. És jó is, hogy elveszítjük. Nem érdemeltük meg.
Az igazi, tartós értékeket – legyen szó a nagy szerelemről, a lelki és anyagi biztonságról, vagy egyszerűen csak a legszebb emlékeinkről – az teszi különlegessé, hogy a boldogságot megosztottuk valakivel.
Szerelem – önös érdek és elvárás nélkül, önzetlen szeretetben és folyamatosan fejlődő barátságban. Biztonságra való törekvés – az átlagosba való belenyugvás nélkül, bátran és magabiztosan. Észben tartva, hogy azért akarunk biztonságot, szerelmet, gazdagságot, mert önmagunk legjobb változatává akarunk válni.
A jó pedig ad, és nem csak birtokol.
Fényes hetet!
