Dany Langgel, a szemüvege nélkül csak halvány foltokat látó, ám igen talpraesett reklámügynökségi titkárnővel a főnöke, Michael Caldwell közli, hogy a francia nemzeti ünnepnek számító július 14-ét – amely ezúttal péntekre esik −, valamint a hozzá kapcsolódó hétvégét gépeléssel kell töltenie. Öröm az ürömben, hogy Caldwellék mindehhez rendelkezésére bocsátják a párizsi villájukat, ahol szabadon időzhet, ugyanis a személyzet kimenőt kapott, Caldwell és neje, Anita (Dany egykori szobatársa és legjobb barátnője) pedig a kislányukkal Genfbe repülnek. Miután Dany kiteszi munkadóját és családját a repülőtéren, egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt, hogy a reá bízott főnöki autóval – egy szép Mercuryval − mégsem a villa felé veszi az irányt, hanem ha már úgyis a retiküljében a fizetése, elugrik a Riviérára egy kicsit felüdülni, a munkát meg majd letudja valahogy.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Danyt útközben egyre furcsább élmények érik: Az autópálya melletti kávézók egyikében a tulaj megpróbál visszaadni neki egy kabátot, amely állítása szerint Danyé, aki korábban már járt ott, bár hősnőnk ilyesmire nem emlékszik. A Danyt igazoltató közlekedési rendőr is biztos benne, hogy nem először találkoztak. Végül Dany egy olyan benzinkúton köt ki, ahol úgy tűnik, mindenki ismeri, ráadásul valaki hátulról megtámadja a mosdóban, és leüti, aminek következtében az ifjú hölgy kézsérülést szenved. Nem sokkal később Danynek rámenős udvarlója akad a távolról sem bizalomgerjesztő stoppos, Philippe képében, aki két közös hentergés után ellopja Danytől a főnök autóját. A titkárnők gyöngye Marseille-be érve észreveszi a tengerparton árválkodó kocsiját, amelyben Philippe még a slusszkulcsot is benne hagyta. Egyetlen apró szépséghibája van a dolognak: A Mercury csomagtartójában egy férfi hullája felszik kényelmesen, mellette egy puskával. Mi a fene folyik itt, és mitévő legyen Dany, aki diktáláshoz van szokva, nem efféle slamasztikákhoz?
„Ugye bíró az apja, Dany? Remélem, nem ítél majd el amiatt, hogy vonzónak találom magát.”
„Ugyan már, Mr. Caldwell! Nem a középkorban élünk!”
Anatole Litvak, a szovjet földön világra jött, litván származású rendező fojtogatóan kommunista szülőhazájából 1925-ben Németországba költözött, és itt alapozta meg filmes karrierjét, amelyet aztán Franciaországban, majd pedig az Egyesült Államokban folytatott. Több jelentős filmtörténelmi esemény is fűződik a nevéhez: az ő 1932-es krimijével, a Coeur de lilas-szal futott be Jean Gabin; 1936-ban bemutatott kosztümös drámája, a Mayerling csinált világsztárt Charles Boyer-ből és Danielle Darrieux-ből; Kígyóverem (The Snake Pit, 1948) című alkotásában nyújtott alakításáért a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjra jelölték a birtokán később élve eltemetett feleségre bukkanó Olivia De Havillandot; és végezetül az általa rendezett 1956-os Anastasiával nyerte vissza Ingrid Bergman az amerikai nézők rokonszenvét.
„Amint bepofátlankodtam az autódba, rögtön tudtam, hogy köztünk lesz valami.”
„Utálom, amikor egy férfinak igaza van velem kapcsolatban…”
Az 1960-as években Litvak csigalassú tempóra váltott − csupán három játékfilmet forgatott, amelyek közül az egyik pont az a produkciója, amely leginkább ismert Magyarországon: A tábornokok éjszakája (The Night Of The Generals, 1967) című, náci témájú bűnügyi mese számottevő sikert aratott, nem utolsó sorban az elképesztő sztárparádénak köszönhetően: az Arábiai Lawrence legendás Peter O’Toole-ján és Omar Sharifjén kívül olyanok kaptak szerepet benne, mint Donald Pleasence (A riksás, a sztriptíztáncosnő és a boszorkány + A nagy húsvéti átverés + Kastélymentő szex Poe módra) vagy Joanna Pettet (Naiv hippilány a kannibál házában + A veszett farmer és a Playboy-modell). Anatole Litvak 1970-ben jelentkezett utolsó filmjével, a francia pénzből és helyszíneken, ám brit főszereplőkkel forgatott La dame dans l’auto avec des lunettes et un fusil -lal, amely a népszerű író, Sébastien Japrisot azonos című és magyarul is megjelent regényén alapult. A filmet 1973-ban a hazai mozik is bemutatták – ugyanazt a magyar címet kapta, mint Japrisot kötete: A hölgy az autóban, szemüveggel és puskával.
Mercuryval száguldani 1970-ben a francia utakon: Ez ám a leányálom!
A csomagtartó utasa: férfi hulla női(es) cipőben
Litvak filmjének történetvezetése hűen követi a regényét, a legnagyobb erőssége pedig az, hogy sokkal jobban képes adagolni a feszültséget, mint Japrisot nem kirívóan hosszú, ám néha így is gyakran terjengőssé váló könyve. A La dame dans l’auto avec des lunettes et un fusil pazar helyszínei − Párizs, Avignon, Chalon-sur-Saône, Marseille, Moret-sur-Loing, Remoulins – hitelesen és megkapóan sugározzák magukból az 1970-es évek elejének azt a fajta „franciaságát”, amely egy sokkal nyugodtabb tempójú és életvidámabb miliőt sugall a manapság uralkodónál. És persze az sem hátrány, hogy a retro érájú tájakon egy vonzó hölgy száguld végig impozáns, lehajtható tetejű Mercuryval.
Mrs. Caldwellt nem más játszotta, mint a közkedvelt színésznő, Stéphane Audran, a francia Hitchcockként emlegetett Claude Chabrol felesége
Dany Lang szerepében Samantha Eggart, a rőt femme fatale-t láthatjuk. Eggart a szülei olyan középiskolába járatták, ahol apácák tanítottak. Miután a lázadó természetű lányuk majdnem megölte az egyiket, úgy vélték, ideje oktatási intézményt váltani
Dany Langet, a szövevényes bűnügybe keveredő titkárnőt a brit Samatha Eggar (A mozgássérült bombanő és az ékszertolvaj + Ne szexelj az etruszk sírban!) játszotta, aki néhány évvel korábban A lepkegyűjtő (The Collector, 1965) című pszichothriller áldozataként begyűjtött egy Oscar-jelölést, ezúttal viszont esze ágában sem volt elhalálozni a filmvásznon. A „szeme sem áll jól” típusú munkaadóját, Michael Caldwellt a brit filmművészet óriása, az óriási mennyiséget vedelő és bármelyik forgatáson félelmetesen vicces botrányokat okozó Oliver Reed (Kastélymentő szex Poe módra + A zsoldos, aki lesmárolta a diktátort + A megállíthatatlan bosszúálló) formálta meg. Eggar és Reed ekkor szerepeltek először közös filmben, a való életben azonban régi ismerősöknek számítottak: Az Eggar klán a Reed család baráti köréhez tartozott, és az ötödik életévében járó kis Oliver azzal „örvendeztette” meg mindkét famíliát, hogy amikor egy percre egyedül hagyták a négyéves Samanthával, rögtön lehúzta a lány bugyiját, amiért aztán alapos fejmosásban részesült. Reed és Eggar jót nevettek az emlék felidézésén a forgatáson, románc azonban nem szövődött köztük. Reed 1979-es önéletírása, a Reed All About Me szerint ennek a következő volt az oka:
Samantha nem igazán leledzett partnerkereső kedvében, ugyanis pont a helyszínen tartózkodott a filmben egyébként nem szereplő Yul Brynner is, aki igazi perverz disznó volt: folyton rárontott szegény Samre az öltözőjében, egy jókora fényképezőgéppel kattintgatva. Azt remélte, hogy sikerül lefotóznia Samet meztelenül. Miután Sam többször is elkergette, elment panaszkodni a rendezőhöz, mondván, a díva gyerekes módon viselkedik!
Michael Caldwell (Oliver Reed) sátáni mosolya nem sok jót ígér
Reed és Eggar barátsága némi csorbát szenvedett, amikor a stábnak és a szereplőgárdának szállást nyújtó hotel bárjában Oliverünk öt ivócimborája társaságában igencsak felöntött a garatra, majd módszeresen nekiláttak az ordítva mulatozásnak. Amikor Eggar panaszt tett a szállodaigazgatónál és az csendesebb dorbézolásra kérte Reedet, a színész így förmedt rá:
Hatalmas számlát csinálok épp a haverjaimmal a maga bárjában. Sam semekkorát sem csinált, mióta itt lakunk. Melyik vendégnek is van akkor igaza?
„Mondd csak, Stéphane: Zavarná Samanthát, ha a haverokkal meginnánk húsz üveg ilyet, méghozzá cseppet sem halkan?”
Az igazgató értette a célzást: Reedék elfogyasztották a teljes szeszkészletet, Eggar pedig még aznap este méltóságteljesen átvonult egy másik szállodába. A piabubus Oliver és tűzrőlpattant Samanthája kilenc évvel később, a David Cronenberg rendezte Porontyok (The Brood) forgatásán találkozott újra, amelyben az öntelt macsó egy elmemanipulátor pszichiátert, a vörös díva pedig legveszélyesebb, „démonkölyköket” szülő kezeltjét alakította. Akárcsak a kanadai horrormester filmjében, a La dame dans l’auto avec des lunettes et un fusil-ben is kiválóan teljesít a Reed−Eggar páros, úgyhogy e mára méltatlanul elfeledett nyári thriller minden „retrokultistának” kellemes szórakozást biztosíthat.
Vajon ki csinált aktképeket Danyről a tudta nélkül? Nézd meg a filmet, és megtudod!
Ráadás:
A film zenéjét Michel Legrand (A medence, Kamaszkorom legszebb nyara, Yentl) szerezte, a franciául és angolul is elhangzó betétdalt pedig a brit nemzeti kincs, Petula Clark énekelte, aki több mint hetven éve van a pályán és az albumaiból több mint 68 millió példány talált gazdára napjainkig
Bár Anatole Litvak filmjében nem vetkőzött, mások műveiben nem fogta vissza magát Stéphane Audran
Hans Christian Andersen - a meseirodalom örök mestere
A gyermekirodalom történetének egyik legkiemelkedőbb alakja Hans Christian Andersen, akinek történetei generációkon átívelve őrzik meg értéküket és varázsukat.
Első pillantásra kedvesen bohém art pop a kanadai-japán előadó második albuma – de a könnyed vasárnap délutáni háttérzene tartogat meglepetéseket. Ez a kritika először a Recorder magazin 122. számában jelent meg.
