
Akkor értettem meg, mennyire kegyetlen tud lenni az a spiritualitás, amely még a fájdalmunkban is azt érezteti velünk, hogy valamit rosszul csinálunk.
Nem akarom megmondani senkinek, hogy hol tart.
Nem akarom megfejteni más ember karmáját.
Nem akarom tudni helyette, miért történt vele valami.
És nem akarom a „tudatosságot” arra használni, hogy na megmondom èn…
Megijedek.
Elbizonytalanodom.
Néha kapaszkodom.
Néha visszaesem ugyanabba, amiről azt hittem, már rég meghaladtam.
Néha egyáltalán nem vagyok bölcs sem nyugodt..
Lehet, hogy éppen lefelé vezet az út.
Le a szerepekből.
Le a spirituális identitásból.
Le abból, hogy nekem tudnom kell.
Szilasi Márti