A női ragyogással kapcsolatos egyik nagy félreértés az a feltételezés, hogy amikor egy nő mélyebben megtestesíti érzékiségét, ez egyben azt is jelenti, hogy szexuálisan hozzáférhetőbbé válik. Gyakran éppen az ellenkezője igaz. Minél teljesebben lakja be önmagát, annál válogatósabbá válik abban, kit enged be belső, szent világába. Élvezheti, hogy kívánják, és mélyen élvezheti a férfias vonzalmat, de a puszta vágy többé nem elegendő számára. Érzékisége az életerejéhez tartozik, míg szexualitása ahhoz a mélyebb kapcsolódási térhez, amelyben tudatosan dönt annak megosztásáról.

Ezért érződhet számára annyira disszonánsnak egy pusztán szexuális közeledés. Nem a szexualitás taszítja, hanem az az élmény, hogy arra redukálják őt. Azután a hatalmas belső munka után, amelyre szüksége volt ahhoz, hogy visszaszerezze lényének összetettségét, olyan férfira vágyik, aki képes megérezni benne az óceánt, mielőtt azt kérdezné, milyen gyorsan léphet a vizébe.

Szűcs Gábor