
A Netflixen láttátok már a Nevem Agneta című filmet? Amennyiben nem, akkor ajánlom. Van benne bőven élet, még akkor is, ha túl nagy dolgok nem történnek, miközben mégis. És hát az egész onnan indul hogy Agneta Franciaország szerelmese... ja, csak még sose járt ott. Viszont én most Toszkánába kalauzollak el benneteket, merthogy múlt héten például olyan formában hogy egy toszkán borvacsorán volt szerencsém részt venni, ráadásul Budapesten. És hát az ember nem teheti meg magával hogy ne éljen -ez a nagy alaptézis.
Az alapötlet ehhez az egészhez pedig az volt, hogy a Trattoria Toscana tematikus esteket indít el. A bevezető boresten a Casadei család látogatott el a Trattoria Toscanába, boraiban Szardínia és Toszkána ízeivel, amiből a mi poharainkba is jutott. Baji Ferenc tervei szerint havonta egy alkalommal kerítenek majd sort az ilyen típusú élményekre, a régió szerencsére számtalan kisebb-nagyobb családi pincészettel rendelkezik, így lesz bőven kit importálni az étterembe a vendégek örömére. Az első estén Elena Casadei volt a meghívott, akiről azt hittem, majd egy ilyen néni lesz. De ő egy fiatal, élettel teli csaj, aki nem csak szép borokat hozott a bőröndjében, hanem igazi jó hangulatot is, életérzést. Ilyenkor persze megáll az ember egy percre és elgondolkodik: nekünk ez miért nem megy? De azért a kelet-európai depresszionalizmust sokan ismerjük. Ezt most felejtsük is el gyorsan, mert várnak a toszkán borvacsora további részletei és inkább vissza a terroir-hoz, ahhoz jobban is értünk.

Antipasto – vargányás és csirkemájas crostini + Olianas Vermentino
Az előétel földes, umamis és krémes karaktere, a vargánya mélysége és a csirkemáj telt, selymes textúrája egy olyan borpárt kívánt, amely egyszerre képes frissíteni és strukturálni. Az Olianas Vermentino ezt a szerepet töltötte be. A szardíniai tengerközelségből fakadó sós ásványosság és a citrusos, gyógynövényes jegyek könnyítettek a májas fogás gazdagságán, miközben a gomba földességét finoman kiemelték. A bor friss savai egyensúlyban tartották a crostini - ami jelen esetben az UNESCO Világörökség részét képező altamurai kenyér volt -
krémes textúráját. Nekem ez az előétel nagyon ízlett, mert siklott szinte. (És néhány napra láttam hogy Magyarósi Csabáék pont ezt a kenyeret tesztelték kint.)
Primi piatti – vaddisznóhúsos pici tészta + Castello del Trebbio Chianti Rufina Riserva DOCG
Hát szóval. Mostanában vadat nem igazán ettem. Erre most... jött ide egy vaddisznó Inttenzív, vad jellegű, hosszú főzéssel kialakított ízvilágát klasszikus toszkán bor kísérte. A helyben készített pici tészta sűrű, harapós szerkezete és a ragu mélysége mellé a Chianti Rufina Riserva feszes Sangiovese-karaktere érkezett. A bor élénk savtartalma átvágotta hús gazdagságán, a tanninok pedig szerkezetet adtak a zsírosabb szósznak. A piros bogyós gyümölcsös és enyhén fűszeres jegyek tökéletes egyensúlyt alkottak a vadhús karakterével. Rég ettem ilyen jó tésztát, de tényleg!

Secondi piatti – marhapofa parmezános burgonyapürével + Le Anfore di Elena Casadei Cannonau
A marhapofa viszont az egyik kedvenc alapanyagom. Omlós textúrája mellé egy mély, koncentrált bor
érkezett. A Le Anfore Cannonau amforás érlelése miatt különösen texturált, összetett karaktertmutatott: sötét gyümölcsök, fűszeresség és enyhe földesség kapcsolódott a hús karamellizált,sült jegyeihez. A parmezános burgonyapüré krémessége tovább erősítette a bor selymestanninszerkezetét, miközben az amforás tisztaság megakadályozta a fogás túlsúlyossá válását. Ez volt az a pont, hogy nagyon sajnáltam: több nem fér belém... mert parádésan finom volt.

Formaggi – pecorino toscano, tomino, pecorino di Pienza + Sogno Mediterraneo IGT Toscana
Aminek nagyon örültem: a levezetés nem édesség volt, hanem sajt. Mert ugye ez a vidék is igazán kedveli ezt a műfajt. A sajtválogatás különböző érleltségi és texturális szinteket hozott: a sós, karakteres pecorino toscano, a lágyabb tomino és az aromásabb pecorino di Pienza együtt komplex ívként működtek. A Sogno Mediterraneo ehhez a sokszínűséghez kerek, mediterrán karakterével kapcsolódott a nagy egészhez. Az érettebb gyümölcsök, a finom fűszeresség és a selymes szerkezet hidat képezett a sós, umamis sajtok és a bor gyümölcsös világa között, lezárva az estet egy harmonikus, összegző párosítással - és sok beszélgetéssel, nevetéssel, ahogy egy toszkán borvacsorához illik. Aki teheti, ne hagyja ki a következő alkalmat, mert olyan, mint egy új igazán életkedves vérátömlesztés! Köszönet Alessandrónak, Elenának és a tulajdonosnak! Sok ilyet még, grazie!
