Van valami, amit egyre többen érzünk, még ha nem is mindig tudjuk pontosan megfogalmazni: elfáradtunk abban a világban, ami körülvesz minket.
A folyamatos feszültségben.
Az egymásnak feszülő véleményekben.
Abban, hogy egyre kevesebb a valódi figyelem, és egyre több a zaj.
Sokszor úgy tűnik, mintha minden kívül dőlne el — mintha a megoldás is mindig kívül lenne. Egy rendszerben, egy vezetőben, egy változásban, ami majd egyszer megérkezik.
De közben egyre tisztábban látszik valami más is:
ha belül nem változik semmi, akkor kívül sem fog tartósan.
És talán nem is ott kell kezdeni, ahol a legnagyobb a zaj.
Hanem ott, ahol valódi hatásunk van.
A saját életünkben.
A saját kapcsolatainkban.
Abban a kis közegben, amit nap mint nap teremtünk magunk körül.
Káplár Ágnes
