
A nő olyan, mint a gyémánt.
Értékes, ritka, és a fénye mélyről, belülről születik.
Nem szorítani kell, hanem óvni.
Nem formálni kell, hanem megérteni.
Nem elhomályosítani, hanem hagyni, hogy ragyogjon.
Mert a nő igazi ragyogása nem a szemnek szól…
hanem a léleknek.
Ott él egy mosolyban,
amely mögött sokszor fáradt napok,
csendes harcok és kimondatlan érzések vannak.
Ott él egy tekintetben,
amely egyszerre tud gyengéd és végtelenül erős lenni.
A nő szívében különös világ lakik.
Egy hely, ahol a szeretet mélyebb,
a fájdalom csendesebb,
és az ölelésnek gyógyító ereje van.
Zöld Attila