Nincs már olyan messze, merthogy március 15–16-án rendezik meg Marseille-ben a Bocuse d’Or Európai Válogatóját, ahol a kontinens igazán ambiciózus  séfjei mérik össze tudásukat. A magyar csapatban ismerős arcok, sok-sok évnyi versenytapasztalat és egy közös cél találkozik: újra bizonyítani, hogy a magyar gasztronómia helye nem a konyhában, hanem bizony a világ élvonalában van.
A verseny idén is az állandóság és a meglepetés feszültségére épül. A tál témában kötelező alapanyag a morgóhal (igen, van ilyen!) és a lila articsóka, míg a tányéron a mediterrán életérzést kell megidézni többek között tintahallal és Camargue-i bika bélszínnel. A magyar csapat azonban a dél-francia hangulatba is belecsempészi saját karakterét. 

Tokaji bor, tejföl és egy klasszikus paprikás gondolata rajzolja át a mediterrán térképet
Az idei megmérettetés újdonsága az úgynevezett „on stage” kihívás: a második óra után a séfek kilépnek a konyhából, és a zsűri, valamint a közönség előtt, kézzel készítenek el egy provence-i stílusú aiolit – mindössze tíz perc alatt. Ez a feladat túlmutat a technikán: mesterségbemutató, ahol precizitás, kreativitás és személyiség egyszerre kerül reflektorfénybe. A mártásban minden versenyzőnek meg kell jelennie saját nemzeti identitásának is, egy jellegzetes alapanyag formájában.
A magyar csapat élén ismét Kelemen Roland áll, a nyíregyházi Hunguest Sóstó séfje, aki a trondheimi Európai Válogatón és a lyoni döntőn is elnyerte a legjobb tál különdíját. Munkáját a versenyboxban Vincze Zoltán segíti commis-ként, aki az Iszkor bisztróból, Pohner Ádám tanítványaként érkezett a csapatba. A felkészülést Dalnoki Bence, a lyoni bronzérmes séf coach-ként irányítja, míg a kóstolózsűriben ezúttal Széll Tamás képviseli Magyarországot.
A SIRHA Budapest keretein belül megrendezett sajtótájékoztatón a Metro Magyarország képviseletében Bősze Ákos beszélgetett a csapat tagjaival. Hamvas Zoltán, a Magyar Bocuse d’Or Akadémia elnöke arról a hatalmas fejlődésről beszélt, amely az elmúlt több mint tíz évben végbement: felidézte az első versenyélményeket,
amikor szembesültek a Bocuse d’Or színvonalával, majd hangsúlyozta, Dalnoki Bence a lyoni bronzéremmel bekerült azon séfek közé, akiket a Bocuse család a halhatatlanok közt tart számon.
Ganczer Gábor, a Hungexpo vezérigazgatója elmondta, a Hungexpo összefonódik a Bocuse-szal, hiszen számukra is nagyon fontos a minőségi csúcsgasztronómia fejlesztése és támogatása, és a Bocuse-ban olyan ügyre leltek, amely mellé nagyon szívesen odaálltak.
A több hónapos felkészülés is a Hungexpón, a Magyar Bocuse d’Or Akadémia tankonyhájában zajlik, ahol fiatal szakemberek és tanulók is bekapcsolódnak a munkába az ország minden tájáról. A folyamat nemcsak egy versenyre készít fel, hanem egy generációt formál.
A magyar csapat március 15-én áll rajthoz, az eredményhirdetés pedig másnap lesz - izzzzgi!

Ugorjunk vissza 10 évet a tányéron... vagyis időben!
Idén 10 éve, hogy Széll Tamás és csapata történelmi győzelmet aratott a Bocuse d’Or Budapesten megrendezett Európia Válogatóján. Önmagában a győzelem is óriási eredmény, azonban az, hogy a világ legrangosabb szakácsversenye Budapestre jött, szintén mérföldkő volt a magyar gasztronómia történetében. A verseny hazai története persze egy kicsivel régebbre nyúlik vissza: Széll Tamás volt az első magyar, aki 2012-ben kvalifikálta magát a lyoni döntőre, ahol Bocuse d’Or versenytapasztalat nélkül a tizedik helyet szerezte meg. Innentől kezdve minden versenyszezonban ott volt a magyar csapat Lyonban. Két évvel később Molnár Gábor képviselte hazánkat, majd újabb két év elteltével Széll Tamás visszatért, és Bocuse d’Or Europe győzelmével és lyoni negyedik helyével megmutatta: a magyarokkal is számolni kell a világ élvonalában. A sorban Pohner Ádám
következett, aki mostanra kiváló commis-t nevelt ki a magyar csapat számára, majd Veres István folytatta a sort a viharos c...v...d..  időkben is. 2022-ben ismét Budapesten került megrendezésre az Európai Válogató, amelyet az esemény végén Jerome Bocuse minden idők legjobb Bocuse d’Or Europe-jának nevezett. Ami azonban még
ennél is nagyobb eredmény, hogy Dalnoki Bence a dobogó második fokára állhatott, majd Lyonban – a magyar versenyzés történetében először – szintén a dobogón ünnepelhetett, és bronz szobrot vihetett haza. Az akkori csapatot Széll Tamás segítette coach-ként, hiszen az akadémia történetében mindig kiemelt cél volt, hogy
az addig megszerzett tudással és tapasztalattal a mindenkori magyar csapatot gazdagítsa. Így van ez most is, amikor Kelemen Roland csapatát, aki zsinórban másodszorra képviseli Magyarországot, Dalnoki Bence erősíti coach-ként. Kevésbé szembetűnő, de annál fontosabb küldetése az Akadémiának, hogy a
versenyzés kapcsán az utánpótlás nevelésre is gondot fordítson. Hajrá, vigyázó szemeink a fiatalokon!