
A sötétség kiterjedése éppoly láthatatlan,
mint a kegyelem kiáradása. A titok az, hogy nem kívülről támad, hanem belülről. Készen áll bennünk és egy adott pillanatban aktiválódik. Mindannyian rendelkezünk sötét résszel, árnyékos oldallal, amely növekedni szeretne bennünk. Abban a pillanatban, amikor megsebződünk, elkezdjük felemészteni önbizalmunk és egységünk alapjait. Szépen lassan, mint féreg rágja bele magát a fa belsejébe, elkezd bennünk növekedni a sötét anyag. Először alig láthatóan, később egyre borúsabban, végül felemésztve maradék önbecsülésünket, átveszi az irányítást felettünk. Amikor már nem harcolunk ellene, hanem elfogadjuk és tápláljuk, elvesztünk.
Sárvári György