Akik azt tanulták meg magukról kisgyermekkorukban, hogy nem elég fontosak, ezt a belső sémát továbbviszik a későbbi, felnőttkori kapcsolataikba is. Rendkívül érzékenyek lesznek arra, ha például valaki nem figyel rájuk. Olyan erős érzelmeket válthat ki belőlük egy apró figyelmetlenség is (például, ha kérdeznek valamit, és nem kapnak azonnal választ), hogy képtelenek mérlegelni, vajon a figyelmetlenségnek mi a valódi oka. Azonnal és megkérdőjelezhetetlenül azt gondolják, hogy ez róluk szól: nem elég fontosak a másiknak. Eszükbe sem jut, hogy a másik lehet fáradt, túlterhelt, vagy éppen nem hallotta, hogy hozzá szóltak, esetleg csak később szeretne reagálni, mert időre van szüksége a válasz átgondolásához.
Az 'elhanyagoltságséma' miatti beszűkült állapot jó kiindulópontja lehet egy összeveszésnek vagy sértődésnek, és már készen is van a párkapcsolati konfliktus. Ugye látjuk, mennyire labilis itt a bizalom a másik iránt? Valójában önmagában sem bízik eléggé az az ember, akit egyetlen apró figyelmetlenség azonnal elbizonytalanít saját fontosságában, értékességében. Ez tipikusan olyan helyzet, amikor a múlt beárnyékolja a jelent.
Dr. Mogyorósy-Révész Zsuzsanna
