Van egy fájdalom, amelyet nem lehet siettetni.
Van egy seb, amelyre hiába mondják kívülről, hogy „engedj el”,
belül még mindig lüktet, emlékeztet, szúr.
Van egy seb, amelyre hiába mondják kívülről, hogy „engedj el”,
belül még mindig lüktet, emlékeztet, szúr.
És mégis — a világ gyakran azzal vádolja a sebzett szívet,
hogy „miért nem bocsátasz már meg?”,
mintha a megbocsátás egy gyors döntés lenne,
nem pedig egy hosszú, csendes gyógyulási folyamat.
hogy „miért nem bocsátasz már meg?”,
mintha a megbocsátás egy gyors döntés lenne,
nem pedig egy hosszú, csendes gyógyulási folyamat.
Az igazság az, hogy nem az emberek makacsak — hanem a sebek mélyek.
A megbocsátás nem ott kezdődik, hogy kimondjuk: „rendben van”,
hanem ott, hogy végre megengedjük: fáj.
A megbocsátás nem ott kezdődik, hogy kimondjuk: „rendben van”,
hanem ott, hogy végre megengedjük: fáj.
Mózes Edit
