Az anyámnak én mindig csak egy szükséges rossz voltam. Mások előtt dicsekedett velem, de kettesben csak azt hangoztatta, mennyire szörnyű miattam az élete – meséli Emese, aki ma már tudja, ő bizony egy nárcisztikus édesanya mellett nőtt fel. Mert igen, ilyen is van. Amikor egy édesanya szenved ebben a személyiségzavarban és manipulációt eszik reggelire, ebédre és vacsorára is, a gyere pedig csak lassan jön rá, mi is zajlik az életében vagy körülötte.

A terhességet áldott állapotnak szokás nevezni, de azért az utána következő napok lehetnek az új feladatba beleállva áldatlanok. Ez teljesen rendben is van, hisz nem ismerjük magunkat, milyenek vagyunk édesanyaként, az első gyerek előtt nem csináltuk még és újak a feladatok és megoldatlan helyzetek. Ideális esetben ilyenkor minden a kisbaba körül forog a gyermekágyi napokban és a szeretet szinte tapintható. Ideális esetben. Ám egy
nárcisztikus személyiségnél minden a saját személyük körül forog és a kiságyban lévő forgóka csak kellék sokszor a „de jó anya vagyok vetítésben.” . És ebbe a tökély képbe bizony egy másik személy, akkor sem, ha ez egy utód, nem fér bele. De lássuk is, miről is beszélünk!

Alapjáraton egy nárci ember a figyelemre vágyik, az elismerésre és hát mit tagadjuk: a csodálatra. Ők mindig grandiózusak, zseniálisak, utolérhetetlenek – már, ha ezt valaki nem vette volna észre. Ennek pedig a gyökere általában az alacsony önértékelés, amit a környezet úgy kap meg csomagban, hogy állandóan bántja, lekezeli őket. Soha ne várjuk egy nárcisztikustól igazi dicséretet, ő csak kampányhoz hasonlóan tud kedves és elismerő lenni és ilyenkor egész biztosak lehetünk abban: ezzel célja van. Mivel a nárcizmus általában egy gyerekkori nem tudtak jól szeretni sérülésből ered, ő maga sem tud rendesen kapcsolódni. Kell neki a másik energiája, de igazán közel sosem enged magához, hisz magát "szerethetetlennek" érzi.

Igaz ez egy nárci édesanyára is, aki arra is képes hogy a család esetleges bárminemű kudarcát úgy, ahogy van, a gyerekére hárítsa. Ez a fajta anyuka „ használja” a gyerekét és az igényeit semmibe veszi. Máig a fülemben cseng egy ismerősöm mondata, akitől a fia 3 évesen kért egy új cipőt, mert tetszett neki. Az „édesanya” válasza ennyi volt: csak nem gondolod!
De a gyerek gondolta. Hisz próbálta kifejezni a vágyát, az igényét, csak az édesanyja maga is egy alkoholista, valószínűleg nárcisztikus anya mellett nőtt fel, így felnőttként is ezt a mintát adta a saját gyermekének. Nem nézett szembe azzal, hogy lehet, hogy ő ugyanúgy fogja csinálni és sajnos csinálja azóta is. Persze, mindig bízzunk abban hogy az ember fejlődőképes, főleg lelkileg.

Egy nárci anya magzata sikereit általában a magáénak könyveli el, de a felelősséget akkor, ha valami nem százas és nem csodálatos, akkor természetesen hárítja. A gyereket magát soha nem dicséri, a sikereket elbagatellizálja, tehát ha megnyeri például a lánya a 100 méteres síkfutást, már rögtön azt mondja neki: oké, de a maratont még nem teljesítetted! A nárcisztikus édesanyának is a manipuláció a kedvenc fegyvere és a saját gyerekét is
igyekszik marionett bábuként rángatni, ahogy neki kénye és kegye tartja. Ettől pedig a nárci anya mellett cseperedő gyerek önértékelése úgy általában ritkán lesz magasabb, mint a béka szintje…hisz állandóan azt a visszajelzést kapja: nem jó, amit csinál, hibát hibára halmoz. Gyerekként mindig azt érzi az ember: nem tudok elég jó lenni az anyámnak! Csak hát idő, mire az ember megtanulja, a szeretet az bizony feltétlen, tehát nem feltételhez kötött.  

A nárcisztikus anya vagy szülő alapmondatai (lehetnek), ismerd fel:

- Olyan hálátlan vagy. Én a belemet kidolgozom, mindent megteszek érted, te pedig nem teljesítesz!

- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne ha könyvtáros lennél, akkor leszek büszke rád, ha kutatóorvos leszel vagy legalább sebész. 

- Szégyent hozol rám! Gondolj bele, mit szólnak majd a szomszédok!

- Amíg én fizetem a tandíjadat, addig én mondom meg, mi érdekel téged! Azonnal kezd el tanulni!

- Ebben a korban én már jóval előrébb tartottam a matekban, nem értem, hogy lehetsz ilyen lassú és tehetségtelen.

- Nehogy elrontsd nekem a furulyát, mit mutatok meg majd a nagybácsiknak!

- Nem vagyok boldog, pont miattad vagyok szomorú. Ha rendesebben viselkednél és tisztelettudóbb lennél, meg jobb jegyeket hoznál, akkor lennék boldog. És ez miattad van!

- Nem tudtam, amikor megszültelek, hogy milyen óriási munkát veszek a nyakamba! 

- Nekem mi jár? Én mit kapok a születésnapodra?

- Ne zavarj már az üres fecsegéseddel, legyél már hasznos?

- És nekem ki segít? Miért segítsek én neked? Nekem mikor segített bárki is?!

- Semmi hasznom nincs belőled, legalább ne zavarjál!

- Fú, nézd meg milyen ügyes az osztálytársad, te miért nem tudsz ilyet?!

- Nélkülem semmire nem mész, abban biztos lehetsz!

És akkor az utolsó mondatnál folytassuk is a sort. Mert egy nárcisztikus anya nem viseli el, ha le akar válni róla az utódja. Úgy intézi mindig, hogy ne tudjon kibújni a kötelékből és ő irányíthassa mindig. Mert számára ez a fontos, hogy ő mondja meg, mindenkor is, hogy merre van az arra és sémiképpen ne sérüljön a külvilágnak eddig mutatott látszat. Mert egy nárcisztikus mitől is fél a legjobban? Ha kiderül, nem tökéletes és az idillinek mutatott családi
kép sérül, az instán mutatott, szépen filterezett képekről lehull a lepel. Miként lehet egy nárcisztikus anya után felnőni és tényleg önálló lábra állni, egészséges párkapcsolatot létesíteni? Sok-sok őszinteség és terápia után lehet egészséges és érett személyiséggé válni és megtanulni, hogyan lehet kilépni a szülő nárcisztikus manipulációs bűvköréből. És ami még fontosabb: felismerése annak, hogy ez csakis az én életem, nem az övé. És ezért bizony én vagyok felelős, saját döntésekkel. És dönthetek úgyis hogy nem tartom vele a kapcsolatot!

Ps: amennyiben azt kérdezed, egy nárcisztikus meg tud-e változni, a válasz igen. De igazán kevés sajnos az, aki szembe mer nézni azzal, kicsoda is ő és milyen traumái voltak gyerekként.