Attól félünk, amit nem ismerünk igazán. Ha már benne vagy, még ha rossz is, tudod, hogy előbb-utóbb túl leszel rajta, és nem lesz semmi baj. A sötét alagút végén ott a Nap! Világosban nem félünk, csak sötétben. És abban a pillanatban, amikor fénybe érsz, eloszlik a sötétség és a félelem. És marad a FÉNY. És a CSODA.

Ilyen értelemben a félelem kitűnő útjelző: a megismerés útját mutatja. Ennek az útnak a végén ott van a valódi boldogság és a valódi szeretet, amit nem lehet elveszíteni, soha. A félelmedet nem legyőzni kell, hanem megérteni. Abban a pillanatban megszűnik! Ha félsz vagy szorongsz, mondd magadnak: meg akarom ismerni azt, amitől félek, föl akarok ébredni belőle, mert rossz álomban járok! 

Müller Péter