Nincs is barátságosabb és intimebb dolog, mint egy vacsorát elkölteni egy lakásétteremben. Kedvelem a műfajt, mert barátságos, finomakat ehetsz, amit máshol nem és tulajdonképpen legálisan tanulhatsz is a sétftől. És hát a szívem csücske ha egy ilyen különleges dolog nemcsak Budapesten található meg. 

Egy napfényes napon vidám barátnőimmel elindultunk meg sem álltunk Székesfehérvárig. Kegyes volt hozzánk a sors, gyönyörű volt a belváros aznap és a Kossuth utcában és már ott is voltunk a Séf Kitchen 921-ben. Egy igazán kedves házaspár várt bennünket és mi körülbelül egy jó órás beszélgetéssel kezdtük az egészet, mert csak megkérdez minket az ember, honnan is jött az ötlet hogy egy balatoni illetőségű séf Fehérváron nyisson éttermet. Biztonságérzetünket nagyban támogatta persze, hogy jócskán voltak a lakásétterem falán korábbi rangos elismerések, szóval sejtettük, tényleg jó konyhába jöttünk. Krisztián nem egy helyen fordult meg az évek alatt és most úgy gondolta, még láthatóbbá teszi konyhaművészetét. Maga az étterem gyönyörű, jól felszerelt és különösen tetszett a betérésnél már az is hogy helyi, térségi borok vannak a vacsorához a kínálatban. Mert a regionalitás támogatása szerintem mindennél is fontosabb. 

 Ami elsőre kitűnik, ahogy Krisztián elkezdi "varázsolni" az ételeinket, az az hogy mennyire jól bánik a teljesen különböző textúrákkal és nem idegenkedik a huszonegyedik századi konyhatechnológiai vívmányoktól sem. Ahogy az a nagy és kisebb könyvekben is meg van írva, egy amuse bouch-sal indítunk. Ennek a műfajnak ugye a falatnyiság a lényege, de a séfünk ebbe belecsempész mindent is és a mindenből harmónia lesz egy parmezán ropogós ölelésében. Az asztalt paradicsom, a paradicsommajonéz isteni együtt és kiemelném örök kedvencemet a kapri bogyót. Egy kis nyár a szánkban, de egy testesebb képeslap formájában. 

Ezután a lecsó szóra kapom fel a fejemet, már érzem a nyelvem alatt a szalonnát, ami a második jelem lehetett az oviban. De műremek érkezik, egy hideg lecsó, padlizsánnal, onsen tojással, savanyított gombával, pácolt lilahagymával és a vágyott szalonnapörccel. Az egész nem egy egész estés fogás, de tisztes adag. Hozzá a Brigád pincészettől kóstolunk, nekem ez lesz aznap az egyik kedvenc borom, üzenném mindenkinek. 

Itt mondanám el: én nem vagyok egy leveses típus. Talán a sok ízetlen, liszttel tarkított lötty okozta ezt bennem, de most nem mennék le az előző életeimbe. Mert itt, Székesfehérváron sikerült egy trauma oldást eszközölnie a sérfnek. Tulajdonképpen egy burgonyakrémes leest kaptunk, benne póréhagymával, de az egy kirakós részét képezte, norilapos mozaikként tálalva. Fürjtojással, lilaburgonyával és a Czuppon pincészet Nadapi zengőjével. Az én ízlésemnek picit sós volt a leves, de remekbe szabott kompozícióként értékelte az ízlelőbimbóm végső bizottsága és még az is felmerült bennem, hogy én szeretem a levest tulajdonképpen? Fehérvárig kellett jönnöm ezért, de még nincs vége.

Gyakorlatilag képzőművészeti vizekre evezünk ezután, mert olyan alkotás kerül a tányérunkra hogy a hű és a há kevés hozzá, de már amíg figyeljük a készültét, érdekes dolgokat tapasztalunk. A végén szép nagy darab kacsa kerül a tányérunkra, kacsazsír is jár arra, no meg almás zellerkrém, savanyított zeller, mustármagos alma, kacsamáj krokett és alma chips. De a roppanós sem marad le, ő a csonthéjasok csalládjából kerül ki: dió és koronaként a céklahamu hoz színt a kompozícióba. Bakosék Lover sillerje passzol hozzá, no meg a mi étvágyunk, mert műremeket fogyasztunk. Igaz, legyőz bennünket a kacsa, már mennyiségre.

És akkor jön Nagyapám kedvence: a Lúdláb. A Papa ezt nagyon szerette, csak hű, de máshogy emlékszem rá a sarki cukiból, mint ahogy Krisztián rakja elénk. Amikor azt hiszem, nincs már újabb alkatrész, akkor is jön még valami pici extra. A csokimousse bársony réteget  kap őszi kabátként, belülre kerül a meggyragu, mellé pedig meggy coulis, gyönyörű kaviár (nyugi, meggy!). Extraként egy isteni meggyfagyi, de még a mousse és a bársony is kap egy csokis koronát. Az egész valahogy harmonikus, mégis igen extra.  A Fush Ujvári Pincéből érkező vörös D-moll cuvée  zenésíti meg az egészet még jobban. 

Most így a menüsor végén zárnom kéne nekem is a soraimat. Egy a tanácsom: menjetek a Séf 921 Kitchenbe. Azt kapjátok, ami hiányzik az embernek. Szeretet, odafigyelés, kedves hangulat és különleges ételek, amelyek előttetek készülnek és akár tanulhattok is a séftől. Nem táplálkozás, hanem étkezés. Mivel Székesfehérvár belvárosában vannak, akár útban a Balcsi felé is megállhattok, vagy akár egy születésnapi ajándéknak is kiváló lehet. Mert ez a kedves pár ünnepivé teszi nektek azt a néhány órát, amit itt töltötök majd!