Volt idő, amikor azt hittem, a szerelem arról szól, hogy „megvan a másik” – hogy ő az enyém, és én az övé.
De minél jobban kapaszkodtam, annál inkább éreztem, hogy kicsúszik a kezemből.
A birtoklás nem biztonságot adott, hanem félelmet.
Félelmet attól, hogy elveszítem.
Aztán lassan megértettem: a szeretet nem zár kalitkába, hanem kinyitja az ajtót.
Nem arról szól, hogy valaki hozzám tartozik, hanem arról, hogy hazatalálhatok mellette önmagamhoz.
Mert a valódi kapcsolódás nem a másik feletti hatalom, hanem a közösen átélt otthonosság.
A szeretet nem birtokol. Nem tart markában, nem láncol magához.
Lia
