A pénz, a kapcsolatok ugyan adhatják a biztonság illúzióját, de ezek a külső megnyilvánulások meglehetősen sérülékenyek, ha a belső létállapot nem stabil.
Mintha felborult volna az egyensúly a látható és láthatatlan között, de a létezés mindig a harmóniára törekszik. És amekkora a kibillenés, akkora az erő is, ami ezt meggyógyítja. Ez zajlik a világban, a társadalomban, és egyéni szinten is. Mindig olyan mértékben, amennyit a tudatosság enged.
A kollektív tudat és tudatalatti (másnéven mélytudat) nem független az egyénitől, oda-vissza hatással vannak egymásra. Ezért fontos, hogy foglalkozzunk a sajátunkkal, mindenki a sajátjával. Hogy ne féljünk meglátni a sebeinket, amik kegyetlenül fájnak, vagy ne féljünk elengedni az illúziók lufiját, amibe görcsölő ujjakkal kapaszkodunk.
Helyette kezdjünk el magunkra figyelni, tudjunk nemet mondani a sértő, fájdalmas, méltatlan helyzetekre. A saját rendszerünk újrakalibrálására van lehetőségünk, hogy a múltból magunkkal cipelt, terhelt struktúrák leomolhassanak.
Csernus Mariann
