Hazaérni azt jelenti, hogy nem menekülünk többé, már nem rendezgetjük többé exkapcsolataink elvarratlan szálait, közel engedtük, szembenéztünk mindazzal, amit hátra kellett hagynunk. Az otthon az, ahol értjük egymás nyelvét, ahol nem veszítjük el a saját hangunkat, nem némulunk el, és nem válunk agresszív sárdobálókká. Ahol nem járkálunk lábujjhegyen, kiüresedett kapcsolatok csendjében. Ahol nem áruljuk el egymást, és nem hagyjuk el önmagunkat sem. Ahol a másik ember jelenléte mindig fontos lesz, és sosem nem lesz magától értetődő, kiszámítható, mint egy bútordarab, ami mellett naponta elmegyünk szótlanul, mert megszoktuk a látványát.

Az otthon a szabadság. A világunk, amit mi építettünk. Ott van az otthon, ahol valaki azt szeretné, ha maradnál.