Minden finom, de figyelemre méltó dolog, ami megtörténik velünk, talán egy eseménysor kezdetének a kifejeződése. Jelzés arról, hogy hol tartunk, milyen állapotban vagyunk és merre haladunk. A nagy események, a mindenki számára látható megvalósulások olyanok, mint a kataklizmák. Egy eseménysor végén állnak és megmutatják a végkifejletet. Az apró jelzések a kibontakozás kezdetén vannak, arról szólnak, hogy valamilyen folyamat elején állunk és még lehet esélyünk az eldőlő dominósort megállítani, befolyásolni, megváltoztatni.

De nem minden esetben lehet és szabad megváltoztatni a végkifejletet. Van, amikor a lejtőn már nem érdemes visszafordulni. Van, amikor az indulás pillanatában, már eldőlt a eredmény. Ilyenkor nem marad más hátra, mint nyitott szívvel elébe menni a végzetnek. Ezt az állapotot úgy hívják, hogy a befogadás bátorsága. Amikor már nem a megállítás, hanem az elfogadás a tét. Ilyenkor dől el, hogy milyen felkészült vagy, mennyire engedted bele magad a semmi, az üresség, a halál előtti csend pillanatába. Ilyenkor összegződik egész eddigi életed minősége.

Aki a menekülést választja, elveszett.

Sárvári György