A szívcsakra a belső híd: összeköt testet és lelket, önmagunkat és a másikat, földet és eget. Ha nyitott, áramlik rajta az élet.
A szeretet, az együttérzés, az elfogadás és az öröm szabadon mozog bennünk. De ha sérül, a híd instabillá válik: vagy csak adunk, de nem kapunk, vagy csak várunk, de nem merünk adni.
A női minőség itt lakik bennünk: lágyan, befogadóan, nyitottan. A megbocsátás, az ölelés, az illatok, a virágok, a zöld természet – mind táplálják.
Aki a szívéből él, nem koldul többé szeretetért – mert megtalálta önmagában.
Héderváry Kovács Anna
