A legtöbb párkapcsolat azért vall kudarcot, mert a nő és a férfi belső gyermeke nincs felismerve, szeretve és meggyógyítva.
Minden párkapcsolatban két nagy ember és két kis ember van jelen: a férfiben élő kisfiú és a nőben élő kislány.
Ezek a belső gyermekek tele vannak olyan érzésekkel, mint a félelem, szomorúság, harag, szégyen, bűntudat, irigység és féltékenység, és arra vágynak, hogy elfogadják és szeressék őket ezekkel az érzéseikkel együtt.
A belső gyermekek megpróbálják a partnerüktől megkapni mindazt, amit a szüleiktől nem kaptak meg: elfogadást, elismerést, dicséretet, szeretetet, és azt az érzést:
„Rendben vagyok, és úgy fogadnak el, amilyen vagyok.”
Csak az képes valódi, tartós kapcsolódásra, aki megtanulja megismerni a saját belső gyermekét, elfogadja, átalakítja érzéseit, és a szívébe fogadja őt — így válva saját belső gyermekének apjává és anyjává.
Csak ekkor tudja meglátni a gyermeket a partnerében is, megnyitni a szívét felé, és megőrizni belső középpontját akkor is, amikor a másik érzelmileg visszacsúszik gyermekkori állapotába.
Robert Betz
