Amikor az ember már áttöri a saját személyisége, a saját fizikai korlátai, a saját egyéni feladatai - problémái - érzetei - szükségletei - mintái - működései stb. falait, egy sokkal tágabb értelmezést nyer az élete. Elkezdi látni a létezésének magasabb értelmét, egyfajta Isteni küldetést, transzcendens vállalást, IstenEmberré válást, vagy hívjuk bárhogy is, hitünk és elképzelésünk szerint.

A földi síkon elsősorban  tapasztalatokat szerzünk magunkról és másokról, a családban szerzett minták, működések, kapcsolati dinamikák alapján megtapasztaljuk a polaritás útvesztőjét, melyben a saját nézőpontjából, érzelmi állapotából, tudatos vagy tudattalan működéséből stb. mindenkinek igaza van, a különbözőségeink ill. hasonlóságaink alapján pedig egymás tanítóivá válunk, ezzel a karmánkat tisztítjuk, oldjuk.

Szántó  Brigitta