Senkit nem lehet megmenteni önmagától, senkit nem lehet felébreszteni előbb, mint amikor megérett rá...
Mindenkit hagyni kell úgy élni ahogy akar, ahogy tud, ahol épp tart...
Olykor nagyon fájdalmas elengedni a másik kezét, nagy bölcsesség kell hozzá, hogy megengedjük neki, hogy megtapasztalja mindazt, amin mi màr réges régen túl vagyunk.
Nem tehetünk semmit.
Mindenki azt hívja életre, amit eltervezett, amivel a saját személyes történetét beteljesíti és ezt kívülállóként végignèzni olykor nem könnyű.
Nem szabad senki életébe beleavatkozni,
hagyni kell hogy mindenki önàllòan vègigmenjen azon az ùton, amit eltervezett.
Nem a másikat kell megmenteni,
hanem önmagunkat,
addig foglalkozunk a másikéval, míg a sajàtunkat nem tudjuk megoldani.
Másokkal foglalkozni könnyű,
magunkkal foglalkozni nehéz,
pedig amerre a nehézség, arra az áldás.
Szerencsés Anikó
kép: pinterest
