Nesze!szer

Tűzoltókkal dolgozik és közben csodacoach. A segítő, aki felrobbantotta a netet!

2021. augusztus 18.

 

 

img_2576-2.jpg

 

Kétszer írt már ide, a Nesze!szerre S. Tóth Anikó, aki coach. Mindkét postja felrobbantotta a netet, annyian olvastátok, osztottátok meg (ITT például) . Most viszont én kérdeztem őt, hogy kicsoda is ő, aki ennyire el- és betalál az emberek szívébe és ezáltal segít. 

 

 - Két nagyon sikeres postot írtál már a Nesze!szerre.... honnan ez a végtelen sok tapasztalat benned? 

-  Kíváncsiság, kíváncsiság, kíváncsiság. Ez az első három legfontosabb dolog. A negyedik pedig: semmi, ami új, nem történt még meg eddig, tehát bele kell menni a helyzetekbe, ki kell próbálni magunkat, félelemmel, vagy anélkül. A legszörnyűbb kérdés számomra az, hogy: Mi lett volna, ha…? Visszafelé sajnos már nem tudunk élni, a tapasztalatok arra jók, hogy biztosítsanak bennünket arról, hogy képesek vagyunk túlélni a hajtűkanyarokat. De, ha azt szeretnénk újraélni, amit már egyszer megéltünk, és jó volt, akkor vesztesek leszünk, hiszen a múltba vetjük ki a horgonyt, holott az idő előre halad. Szóval menni kell előre, bátran. Ha a tapasztalataimra vagy kíváncsi, arról azt mondhatom tizennyolc évig voltam szerkesztő-riporter, tévés, rádiós műsorvezető, élőműsorok házigazdája Szolnokon. Munkaköri kötelességem volt, hogy rövid idő alatt alakítsak ki olyan légkört, amiben bátran megnyílik a beszélgetőtárs. Egyszer összeszámoltam, ez napi több beszélgetést jelent, tehát több ezer alkalom, amikor valami igazit, mélyet, őszintét kellett kivarázsolni az emberből, hogy az a riport tényleg éljen, tartalmas legyen, és főképp, hogy magasabb szintre emelkedjen, onnan, ahol elkezdődött. Ehhez empátiára, jó kérdésekre, és azonnali helyzetfelismerésre van szükség. Később, a katasztrófavédelem Jász-Nagykun- Szolnok megyei szóvivőjeként is jól hasznosult mindez. És akkor ehhez hozzájött egy coach képzés, majd az ELTE life és business coach képzése, majd amikor ezt befejeztem, beiratkoztam kárpitosnak. Így most egy OKJ-s kárpitos szakmám is van, ezek mellett kommunikációs tréningeket is tartok. Nem mellesleg felneveltem két gyereket, éltem hagyományos és mozaik családban, jelenleg pedig a katasztrófavédelem országos kommunikációjában dolgozom. Van honnan meríteni.  

 

- Mikor érezted azt, a coach szakma közel áll hozzád?

 

- Nagyon csalódott voltam, amikor kiderült, hogy amit én kitaláltam, történetesen a lelki edzőt, az már létezik. Éppen három és fél éves munkanélküliségemet töltöttem, mert meg akartam váltani a világot, csak nem sikerült, és eközben sokat bolyongtam a világhálón. Ott láttam először, hogy létezik coach szakma. Akkor még nem volt pénzem rá, de éreztem, hogy ez nekem való. Később, mikor már meg tudtam fizetni a képzést, akkor jelentkeztem, és nem nyugodtam addig, amíg azt a legmagasabb szinten el nem sajátítottam.

 

img_2567-2.jpg

 

- Hihetetlen érdekes az életutad, ami azt gondolom, adott tapasztalást bőven. A tűzoltóság a kedvencem. Ott milyen gyakorlatot szereztél?

 

- Láttam azt, hogy véges az emberi élet, hogy sok apró, rossz döntés hova vezethet. Láttam szörnyűségeket közelről, és hőstetteket. Hősöket, akik koránt sem érezték magukat annak. Ugyanakkor azt is megtanultam, hogy a tervezésnek, előrelátásnak, strukturáltságnak nagy szerepe van abban, hogy hogyan éljük az életünket. Ez alatt nem merev szabályokat értek, hanem fegyelmezettséget, alázatot, és összpontosítást. Jó is lenne, ha ezek az erények mind az enyéim is lennének, sajnos nem azok, de tanulok. Legalábbis ezt beszélem be magamnak. Szóvivőként meg kellett tanulnom röviden, lényegre törően fogalmazni, ez sem megy hibátlanul, és bizony azt is, hogy egy hierarchikus rendszerben hogyan boldoguljak. Ott én egyenruhában vagyok, szabályok között élek, ami nehéz, és nagy feladat nekem. Csodálom azokat a kollégáimat, kik ezt hibátlanul teljesítik.

 

 

- A patchwork családokban a szó képletes és valós formájában is jó vagy. Mi itt a szabály, hogyan tudjuk jól működtetetni?

- Én a mostohaanya szerepében voltam, illetve a saját lányaimnak is találtam lízingelt apucit. Ööööö… apucikat. Első szabály: tedd félre a hiúságodat. De azonnal. Második szabály: ne versenyezz, se az anyával, se a gyerekkel. Harmadik szabály: legyél kíváncsi arra a kisgyerekre, nagyobb gyerekre. Negyedik szabály: be kell vágódnod nála, náluk, ha tetszik, ha nem. Ötödik szabály: legyél diszkrét. (Hát… itt még fejlődnöm kell) Hatodik szabály: tanulj meg főzni. Hetedik szabály: ismerd fel, ha egyedüllétre van szükséged. Nyolcadik szabály: nevess nagyokat. Kilencedik szabály: a tanácstalanság nem bűn, ne büntesd magad. És tizedik: ne hagyd a konfliktust elmérgesedni. Soha! Nem az számít, hogy kinek van igaza, hanem az, hogy ki a gyengébb a harcban. Annak kell a támogatás, nem az igazságnak, az megvan nélküled is. Hirtelen ennyi….

 

- Szerinted te mitől működsz ilyen jól coachként?

 

- Drukkere leszek az ügyfelemnek. Amúgy is rajongó típus vagyok. Jön, beszél, és elkezdek neki drukkolni. Én leszek a legnagyobb drukkere. Amikor kiráz a hideg a beszélgetések során, akkor tudom, hogy most találtunk valamit. Még nem is biztos, hogy a szavak szintjén világos számomra, hogy mit, de megvan, megvan a fix pont, innentől kezdve indulhat a buli.

Egyik ügyfelemnek például a szavai voltak érdekesek, „nem fojtom meg a szeretetemmel”, „ha pánikban vagyok, fulladok”, stb. Akkor megkérdeztem, hogy volt-e gondja valaha a torkával, mire kiderült, hogy folyamatosan, gyerekkora óta küzdött vele. Még ki is maradt a középiskolából, egy több hónapig tartó torokbetegség miatt. Pár nap múlva felhívott, és azt mondta: „rájöttem, hogy mi az, ami megakad a tokomon. Egy szó, ez a szó az, hogy „szeretlek”….”. Majd elrohant az anyjához, és hosszú beszélgetésbe kezdtek. Hát így van ez. Tévedés ne essék, a pánikroham nem a coach kompetenciája, de jó kérdéseket föltenni, és megláttatni az összefüggéseket, nos, az már jó irány lehet.

 

- Van olyan mantrád, életindulód, amit hallgatsz, ha te kicsit elkámpicsorodnál?

Nagyon nagy elkámpicsorodó vagyok. Bizony! Hullámvasutazok. Senki se higgye, hogy a segítő szakmában dolgozók zsebében ott van a bölcsek köve. Dehogy van. Csak sok-sok tapasztalat. Nagyon egyszerű, közhelyes tételmondataim vannak. Mert amúgy a közhelyeket imádom, akármilyen közhelyes is ez. Szóval: a kerék forog. Ez az egyik. Mindenre van megoldás, ez a másik. És, ha nagyon kész vagyok, akkor vagy a „ne sírj kedves, ne nézz hátra című dalt énekelem, vagy a Szózatot szavalom. Elvégre magyar szakos tanár vagyok eredetileg. És az úgysem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért….

 

- Az utóbbi egy-két év sok próba állított bennünket. Van tanácsod nekünk, vagy magadnak, hogyan bírtad ezt a sok változást?

 

- Újratervezés, és ami mindig beválik: mozdulj meg. Fizikailag. Menj el valahová, üss be egy szöget, ugrálj el a falig, dolgoztasd meg magad. Régi bölcsesség, hogy testi bajokat lélekkel, lelkieket testtel oldj meg. Lehet és kell is köldököt bámulni, kiürülni, belső emigrációba vonulni, de hova térsz vissza ezek után? Nos. Én listát írtam. Első lépés: mi az, ami nekem fontos. Második lépés, sorrendbe raktam ezeket, fontosság szerint. Itt nagyon őszintének kell lenni, nálam például a majdnem felnőtt gyerekeim már nem az első helyre kerültek, mert nincs már rám akkora szükségük. Harmadik lépés, karikázd be azt, amin azonnal, már most is tudnál változtatni. Negyedik lépés, melyik van első helyen? Melyik a másodikon? Melyikhez van kedved? Ötödik lépés: akkor most rajta.

 

 

 

- És mi a legszívmelengetőbb történeted, ahol tudtál segíteni?

 

- Érdekes, mert a saját lányomról szól, akit a szabály szerint nem coacholunk. Rokont, barátot ugyanis necces… Lelki gubancai voltak, kereste az útját, és baja volt a barátjával is. És tudod, hogy mivel segítettem neki a legjobban. Végre elhallgattam. Meghallgattam. Nem szóltam közbe, nem okoskodtam, nem osztottam meg vele a bölcsességeimet. Csak néztem, és hallgattam. Hihetetlenül intim pillanat volt, és soha nem volt annál mélyebb beszélgetésünk.

 

Ki az, akit igazán vársz magadhoz, mi az, amiben tudsz segíteni?

 

- Igen, marketing szempontból nem árt specializálódni, de nekem híresen rossz a marketingem. Inkább azt tudom megmondani, hogy kinek segítettem: egyetemistának, aki nem tudott megnyilvánulni, edzőnek, aki változtatni szeretett volna a kommunikációján, mivel a rendvédelem rendszerét is ismerem, így onnan is kerültek már ki beszélgetőtársak, de volt kirúgott HR vezető is, aki úgy érezte, elvesztette a kontrollt, kismama, aki nem tudta, hogy kezdje újra, családanya, aki nem boldogult a mozaik családban, és … hát igen, nagy falat ez is: szerelmi háromszögben élőknek, szeretőknek, a szerelem koldusainak.

De ezt a kérdést feltettem az egyik ügyfelemnek is. Azt mondta: érzéseket kaptam tőled. Nem tudom pontosan, hogy miket is mondtál, miről is beszélgettünk, csak azt az érzést idéztem föl magamban, hogy hogyan éreztem magam a társaságodban. És az jó volt.  Én a fent említett emberkéket várom leginkább, azt hiszem, ebben is nagy tapasztalatom van (de most már mosolygok).Ha valaki el akar érni, a honlapomon, vagy a FB-on keresztül is kapcsolatba léphet velem. Ha valaki, az én módszeremet követve, azonnal cselekedni akar, akkor írjon ide és felvesszük a kapcsolatot: aniko.s.toth@gmail.com)

A bejegyzés trackback címe:

https://neszeszer.blog.hu/api/trackback/id/tr8816664172

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása