Azt látom, hogy óriás hatalom vette át sokak irányítását. A teljes félelem. Amitől tényleg fél leszel, nem egész... kerestem egy írást erről, hátha segítség lehet. A teljes anyag ITT. 

Amint kitisztítod magadból a félelmeidet, felszabadulsz és azonnal pozitív változás áll be az életedbe.

Ahhoz, hogy bármi pozitív változást tudj elérni az életedben, fel kell számolnod azon hozzáállásodat, hogy félsz. Rá kell szoknod arra, hogy a félelem gondolata helyett, másik pozitív gondolatot válassz. Mondjuk a szeretet gyógyító és felszabadító érzését.

És nem elég egyszer és mindenkorra felülemelkedned a félelmeiden, hanem ahogy Napoleon Hill mondja:

Ki kell űznöd az agyadból a határozatlanságot, a kétséget és a félelmet is.

És nem elég elfojtani, elnyomni magadban a negatív érzéseidet. Rengeteg energiát emésztenek fel, ahogy ott benned a mélyben léteznek. Elveszik az energiád, az életerőd a teremtéstől, az alkotástól és a kreativitástól.

Jó hírem van!

Ha fel akarod szabadítani magad a visszatartó félelmeidtől, a gyötrő kétségeidtől, az idegesítő határozatlanságodtól, most olvass tovább!

Mert most lépésről lépésre, tisztán fogod látni, mit kell tenned a mentális, érzelmi, fizikai, spirituális szabadságod eléréséhez.

Mind félünk valamitől. De mitől?

Leginkább mindentől.

Félünk attól, amit nem ismerünk, nem értünk, nem győzünk erővel. Vagy pont az erőnktől félünk.

Rengeteg félelem van.

A jövőtől való félelem. Félelem a bizonytalanságtól, a szegénységtől, a kritikától, bírálattól, a betegségtől. Félelem az öregségtől, a haláltól.

És talán mind közül a legerősebb félelem a szeretet elvesztésétől lehetséges, azaz attól, hogy nem fognak szeretni. ( Bőgni ér)

Sokan nap, mint nap, mindent megtesznek azért, hogy ne érezzék a különböző félelem érzését.

Így már azelőtt letörik saját kezdeményezőkészségüket, mielőtt megjelenne egy vágy (cél), csak ne érezzék a vele együtt járó félelem érzését. Maradnak a komfortzónában, még ha büdös is, még ha unalmas is, még ha kicsit fáj is. (lehangoló, ám hidd el a végére jobban leeszel)

Ismerős? “Nincsenek céljaim, nem tudom mi a célom.”

Naná, hogy nem tudja. Retteg attól, amit megláthatna. (nagy levegő és gyerünk tovább az olvasással)

Akinek nincs célja, azért nincs, mert sokkal jobban bírják ezt a szenvedést, mert biztonságos, mint a bizonytalanság vállalásával járó félelmet, mert az őrjítő.

Azaz, védekező mechanizmusaik megvédik őket attól, hogy ne érezzék a félelem érzését. Sokan a spirituális és ezoterikus tanításokra fogják, hogy nincs céljuk. Pedig csak félnek. A látszatszeretet bűvöletébe kapaszkodnak, hogy ne kelljen bátran szembenézniük gyengeségeikkel, fejlődésre váró személyiségükkel.

Akkor hogy is van ez?

Félelem alapú gondolkodásmód, félelemmel teli életet teremt.

Nem a félelem tárgyától, eseményétől, következményétől félünk, hanem a félelem érzésétől félünk.

A félelem érzésének érzésétől félünk.

Egyszerűen, nem akarunk félni. Hát ezért félünk.

Mert így előre rettegés van, pedig még semmi sem történt. Csak gondolatban, a mentális síkon zajlanak a szörnyű események, de miközben a „megijedéstől véded magad” félsz. Azért félsz, hogy ne történjen semmi váratlan. Márpedig a változás váratlan eseményeket hoz.

Tehát csak ezzel az egy mondattal bárki képes arra, hogy rettegjen a változástól. Így nem is változtat. Nem csoda, ha lassú öngyilkosságban, zombiként éli az életét. (TEJÓÉG, még hány ilyen gondolat lehet a ember fejében??? )

Bizonytalanság vállalása nélkül nincs pozitív változás

Mindig a biztosra menni, maga az önkorlátozó hiedelem. Ha ragaszkodsz a biztonsághoz, sehova se mész. Te magad vagy a biztonság, ám amíg nem szereted magad...