Azt látom, hogy óriás hatalom vette át sokak irányítását. A teljes félelem. Amitől tényleg fél leszel, nem egész... kerestem egy írást erről, hátha segítség lehet. A teljes anyag ITT.
Amint kitisztítod magadból a félelmeidet, felszabadulsz és azonnal pozitív változás áll be az életedbe.
Ahhoz, hogy bármi pozitív változást tudj elérni az életedben, fel kell számolnod azon hozzáállásodat, hogy félsz. Rá kell szoknod arra, hogy a félelem gondolata helyett, másik pozitív gondolatot válassz. Mondjuk a szeretet gyógyító és felszabadító érzését.
És nem elég egyszer és mindenkorra felülemelkedned a félelmeiden, hanem ahogy Napoleon Hill mondja:
Ki kell űznöd az agyadból a határozatlanságot, a kétséget és a félelmet is.
És nem elég elfojtani, elnyomni magadban a negatív érzéseidet. Rengeteg energiát emésztenek fel, ahogy ott benned a mélyben léteznek. Elveszik az energiád, az életerőd a teremtéstől, az alkotástól és a kreativitástól.
Jó hírem van!
Ha fel akarod szabadítani magad a visszatartó félelmeidtől, a gyötrő kétségeidtől, az idegesítő határozatlanságodtól, most olvass tovább!
Mert most lépésről lépésre, tisztán fogod látni, mit kell tenned a mentális, érzelmi, fizikai, spirituális szabadságod eléréséhez.
Mind félünk valamitől. De mitől?
Leginkább mindentől.
Félünk attól, amit nem ismerünk, nem értünk, nem győzünk erővel. Vagy pont az erőnktől félünk.
Rengeteg félelem van.
A jövőtől való félelem. Félelem a bizonytalanságtól, a szegénységtől, a kritikától, bírálattól, a betegségtől. Félelem az öregségtől, a haláltól.
És talán mind közül a legerősebb félelem a szeretet elvesztésétől lehetséges, azaz attól, hogy nem fognak szeretni. ( Bőgni ér)
Sokan nap, mint nap, mindent megtesznek azért, hogy ne érezzék a különböző félelem érzését.
Így már azelőtt letörik saját kezdeményezőkészségüket, mielőtt megjelenne egy vágy (cél), csak ne érezzék a vele együtt járó félelem érzését. Maradnak a komfortzónában, még ha büdös is, még ha unalmas is, még ha kicsit fáj is. (lehangoló, ám hidd el a végére jobban leeszel)
Ismerős? “Nincsenek céljaim, nem tudom mi a célom.”
Naná, hogy nem tudja. Retteg attól, amit megláthatna. (nagy levegő és gyerünk tovább az olvasással)
Akinek nincs célja, azért nincs, mert sokkal jobban bírják ezt a szenvedést, mert biztonságos, mint a bizonytalanság vállalásával járó félelmet, mert az őrjítő.
Azaz, védekező mechanizmusaik megvédik őket attól, hogy ne érezzék a félelem érzését. Sokan a spirituális és ezoterikus tanításokra fogják, hogy nincs céljuk. Pedig csak félnek. A látszatszeretet bűvöletébe kapaszkodnak, hogy ne kelljen bátran szembenézniük gyengeségeikkel, fejlődésre váró személyiségükkel.
Akkor hogy is van ez?
Félelem alapú gondolkodásmód, félelemmel teli életet teremt.
Nem a félelem tárgyától, eseményétől, következményétől félünk, hanem a félelem érzésétől félünk.
A félelem érzésének érzésétől félünk.
Egyszerűen, nem akarunk félni. Hát ezért félünk.
Mert így előre rettegés van, pedig még semmi sem történt. Csak gondolatban, a mentális síkon zajlanak a szörnyű események, de miközben a „megijedéstől véded magad” félsz. Azért félsz, hogy ne történjen semmi váratlan. Márpedig a változás váratlan eseményeket hoz.
Tehát csak ezzel az egy mondattal bárki képes arra, hogy rettegjen a változástól. Így nem is változtat. Nem csoda, ha lassú öngyilkosságban, zombiként éli az életét. (TEJÓÉG, még hány ilyen gondolat lehet a ember fejében??? )
Bizonytalanság vállalása nélkül nincs pozitív változás
Mindig a biztosra menni, maga az önkorlátozó hiedelem. Ha ragaszkodsz a biztonsághoz, sehova se mész. Te magad vagy a biztonság, ám amíg nem szereted magad...