Nesze!szer

Covid, gyász, veszteség: hogyan segít egy gyászterapeuta?

2021. március 23.

 

halal_rozsa.jpg

 

Sokkolóak a napi halálozási adatok, ha valaki figyeli a híreket. De a veszteségeket a bőrünkön érezzük. Nincs olyan, aki nem vesztette volna el egy ismerősét, esetleg hozzátartozóját az elmúlt egy évben. Szinte kapkodjuk a fejünket és nem tudom, kinél, hogyan megy a feldolgozás, gyászmunka, de óriás terhet viselünk most.

Békési Tímea gyászkísérővel beszélgettem, remélve, hogy azoknak, akik olvassák, talán kicsit könnyebb lesz, hogy elviseljék az elviselhetetlent. 

 

gyaszterapeuta.jpg

 

Mit jelent az, ha valaki gyászterapeuta?
- Én egészen pontosan gyászkísérő vagyok (meg etnológus és addiktológia konzultáns is). Ez azt jelenti, hogy olyan embereket tudok kísérni gyászukban, akik elég egészséges személyiség struktúrával rendelkeznek. A gyász nem betegség, hanem egy állapot, normál krízise életünknek, ezért nem kell hozzá orvos vagy pszichoterapeuta. Az abban az esetben lehet szükséges, ha több krízis csúszik egybe az egyén életében és a személyisége egyébként sincs teljesen jó állapotban, azaz a gyász normál tüneteinél súlyosabb tünetek keletkeznek. 
Tehát én kísérem a felnőtt gyászolókat veszteségük idején azért, mert nagyon gyakran sem az egyénnek, sem a családnak és szűkebb, tágabb szociális hálójának sincsenek megfelelő erőforrásai a segítéshez. Sokan elszigetelődnek, nem tudnak kivel beszélni, megosztani érzéseiket, gondolataikat. Kevés tudásuk van a gyászról, annak tüneteiről és ebben is segíthetek, megismerni, megérteni mi zajlik ilyenkor, normalizálni a gyászra jellemző tüneteket. Amennyiben szükséges, segítek a megküzdéshez szükséges belső és külső erőforrások felszínre hozásában, a tapasztalatok átadásával a megküzdési stratégiák bővítésében. De a legfontosabb jelen lenni, értő és megértő figyelemmel, empátiával körülvenni a gyászolót.
- Téged mi vezetett ehhez a hivatáshoz? 
- Szerintem ott kezdődött az utam, hogy egy kis faluban nevelkedve, - ahol a hagyományos kultúra még ha töredezetten is, de működött -, azt éltem meg, hogy a halál életünk természetes része. Aztán etnoráfusként kerülve a segítő szakmába szinte kézzelfogható volt ennek a hagyományos kultúrának a hiánya, főként a veszteség feldolgozás területén. A csoportmunka is része e hiány pótlásának, hiszen sokkal hatékonyabb olyan nehézségekben sorstársi közösségben megküzdeni, amelyekben valami megváltoztathatatlan történik életünkben. Szüleimet immár sok éve elveszítve, magam is végigmentem a gyász folyamatán és így saját tapasztalatom, megélésem is van erről az állapotról, s arról, hogyan lehet ezen jól végigevezni.
- Sajnos, az utóbbi egy évben nagyok sokaknak kell szerettünk távozását feldolgozni. Mi az, amiben te segíteni tudsz?
- Jelen vagyok, meghallgatok, szeretettel és figyelemmel veszem körül a gyászolót. Eklektikus segítői eszköztáram minden módszerét, technikáját bevetem aszerint, hogy miről gondolom, hogy segíthet, illetve mire nyitott a gyászoló. Ez utóbbi a meghatározó. Biztatom az embereket arra, hogy tétova környezetüknek és nekem is nyugodtan adjanak magukhoz használati utasítást, kérjenek segítséget akkor és amiben arra szükségük van.
- Milyen folyamatai vannak egy gyásznak?

Bár több modell létezik a gyász egyes szakaszainak leírására, mivel ezeket a szakaszokat minden gyászoló megéli, de a gyász mindig egyéni, mindenki másként éli át, más megküzdési stratégiákat alkalmaz.

A kezdeti modellek 3 szakaszt írtak le: az érzelmi sokk, a veszteség tudatosulása és a felépülés.

A 4 szakaszos modell fázisai a tagadás, düh, depresszió, elfogadás.

Az 5 szakaszos modell fázisai: tagadás, düh, alkudozás, depresszió, elfogadás.

A gyakorlati munkámban azt tapasztalom, hogy több dologtól függ, ki, hogyan fog átmenni ezeken a szakaszokon, s ezt ez az ábra tudja a legjobban szemléltetni:

 

image.png

 

 

- Mi az, amit az ember magának tud segíteni egy feldolgozási folyamatban?
- A legfontosabb, hogy érzéseit ne fojtsa el, hanem élje át, valamint beszéljen róluk. Tehát Polcz Alaine-t idézve: átélni, megosztani. Ez a két varázsszó. Ha egyedül érzi magát, kérjen nyugodtan segítséget, és szerencsére most már országszerte elérhetők a gyászfeldolgozó csoportok és egyéni gyászkísérők, gyásztanácsadók, a mostani online világban is rendelkezésre állnak a szakemberek. A gyász tehát egy olyan állapot és folyamat, amelyen keresztül menve sokat változhatunk, hiszen ezzel a fájdalmas tapasztalással az életünk nem úgy megy tovább, ahogy addig. Egy új identitás alakul, amelyben már ott lesz annak tapasztalata és narratívája, hogy én olyan ember vagyok, aki félárva, árva, özvegy stb. A halál árnyékában sokan újragondolják addigi életüket, a dolgok prioritása átalakulhat, más dolgok lesznek igazán fontosak. Tehát ez az átlagosan gyászév egy nagyon kemény munka, gyászmunkával telik, amelynek a végén nem ugyanazok leszünk, mint előtte voltunk. Tapasztaltabbak, bölcsebbek leszünk, felnőttkori személyiségfejlődésünk fontos időszaka ez.
- Engem nagyon zavar, hogy mindenhol azt írják, ha valaki elvesztett valakit: legyél erős. Mindig azt gondolom, egy szeretett ember, rokon, társ elvesztése pont azt jelenti, hogy fájdalmam van és érzek, mélyen érzek. Mit lehet ilyenkor kívánni a másiknak?
- Valóban sok téves jótanács hangozhat el ilyenkor tiszta jószándékból, de sajnos sokan nem tudnak jól segíteni. Emögött pedig mindig ott van az, hogy kinek milyen a viszonya a halállal, a mulandósággal, saját halálával. Ha rosszul áll e téren, segíteni sem fog tudni. Ilyenkor legjobb azt kifejezni, hogy együtt érzünk és ha szüksége van ránk a gyászolónak, mi ott leszünk. Hallgassuk meg, adjunk zsepit, öleljük meg, hangolódjunk rá és ne várjuk el 2-3 hónap múlva, hogy jól legyen. A gyászban egyébként sem jó cél "jól lenni", egy ideig biztosan nem. Saját érzéseinket is kifejezhetjük, hiszen ha közeli hozzátartozót vagy barátot ért veszteség, az valószínűleg minket is érint.
- Ha a környezetemben, egy barátomnál történt tragédia, mi az, amit kívülállóként tudok segíteni?
- Időről-időre érdemes rákérdezni, mire van szüksége, biztassuk, hogy adjon magához használati utasítást. Vannak, akik nehezen kérnek segítséget, ezért is jól jöhet, ha rendszeresen rákérdezünk az igényekre és azt tiszteletben is tartjuk. Lehet, hogy szívesen kisírja magát nekünk, és a meghallgatásra van igénye, de lehet, hogy épp kikapcsolódni szeretne, akkor mehetünk sétálni, tollasozni. Segíthetünk a háztartásban, vásárolhatunk, főzhetünk - de mindig mindent egyeztetni érdemes. Ahogy a gyászfolyamat halad, változhatnak az igények is, mi alkalmazkodjunk ezekhez, ne pedig fordítva.
- Mi az, amit a gyerekeinknek megtanítsunk?
- Hogy a halál az élet természetes része. Ne titkolózzunk előttük, mert azzal rosszabbat teszünk. Készüljünk fel, hogy felmerülő kérdéseikre választ tudjunk adni. Például: mi történik azzal, aki meghal? Mi van a halál után? Mi történik a temetésen? Én is meghalok? Te is meghalsz? 
A gyermek életkorának, érettségének megfelelően beszéljünk vele a témáról. Nyugodtan mutassuk ki érzéseinket, adjunk mintát, hogy kezelünk egy ilyen nehéz helyzetet, hogy éljük át, hogy birkózunk meg vele. Gyermekünk ebből fog a legtöbbet tanulni. 
Békési Tímea szakmai oldalát ITT találjátok, fotó: Artbalance stúdió. 

A bejegyzés trackback címe:

https://neszeszer.blog.hu/api/trackback/id/tr5316475394

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kvadrillio 2021.03.25. 06:56:06

SZÉP KIS JÖVŐ ELŐTT ÁL A FÖLDI TÁRSADALOM....LOM....LOM....

Végképp eltörölni?

A tekintélyes Nature magazin pár napja öt érvet is hozott arra, hogy miért nem radírozható le a Covid–19 végleg a föld színéről.

A védőoltások ugyan megóvnak a súlyos megbetegedéstől és a haláltól, ám egyáltalán nem biztos, hogy a beoltottak mindeközben nem fertőznek tovább másokat.
Az egész világot biztosan nem lehet átoltani, tehát mindig lesznek olyanok, akik nem védettek.
A vírus folyamatosan mutálódik, és ma még nem világos, hogy akik ma védettek, azok minden jövőbeli variánst is le tudnak-e majd küzdeni.
Az sem tudható ma még, hogy a gyógyulás vagy oltakozás utáni védettség meddig tart egyáltalán.
Hamis biztonságérzet alakulhat ki azoknál, akik átvészelték a fertőzést vagy megkapták a vakcinájukat, így tiszta erővel keresni fogják az emberi kapcsolatokat, ami megint csak a vírus terjedését segíti.

És hogy mikor lesz a világjárványból legalább endémia? A pandémiás szakasz végét, amiként a kezdetét is

232323 2021.03.25. 06:56:14

a gyengek megroppannak..
de ez termeszetes.. igy mukodik a szelekcio: kevesbe fogjak tovabbadni a genjeiket. Miert akarunk mindenkit megmenteni es a termeszet ellen harcolni?

odamondó 2021.03.25. 10:48:58

@232323: a társadalom a XI. században teljesen eljutott oda, hogy elvesztette végképp a kapcsolatát a halállal. Az emberek 'jól' érzik magukat a világban és alapvetően sokáig élnek. Így ma a halál egy 'csapás' mint inkább természetes befejezése az életnek.

Kivlov 2021.03.25. 10:49:01

@kvadrillio:
Épp az általad is írtak miatt nincs értelme az egy éve tartó korlátozásoknak.
Ezzel a vírussal együtt kell élni és kész.

accountant050915 2021.03.26. 13:59:54

index.hu/belfold/2021/03/25/covidnaplo-az-utolso-napig/ - ezekre és a belinkelt oldalakra mit mondanak azok akik szerint nincs értelme a korlátozásoknak, és ez csak egy influenza?

]{udarauszkasz 2021.03.26. 14:00:08

Aki fel ettol a nyavalyatol, az zarkozzon be, a tobbi embert hagyja elni. Igy nez ki a vilag, ha rettego neourotikusok kezere kerul, akiket a felso 10000 babukent iranyit. *kifele mutat az ablakon*

accountant050915 2021.03.27. 07:27:03

@]{udarauszkasz: és az intenzív osztály hogy néz ki, elárulod? Láttad belülről, van orvos ismerősöd aki ott dolgozik? Nekem van, és hidd el, a valóság sokkal durvább annál, mint amit a hírekből kapsz. És ha csővel a torkodban döglesz meg egyedül, egy koszos kórházban, akkor átgondolod, hogy tényleg az-e a legnagyobb nyomor a világon, ha nem lehet menni pár hónapig sörözgetni, vagy befizetni az Utazómajmon a mallorcai last minute-re.

De várj, bocsánat, biztos a felső 10000 irányít bábuként, csak azért írtam ezt.

odamondó 2021.03.27. 12:40:58

@accountant050915: ja, mert aki a lezárások vagy az ilyen diktatórikus intézkedések ellen vannak azok biztos csak a nyaralgatást meg a sörözgetést hiányolják. ugyebár.

accountant050915 2021.04.13. 07:21:57

@odamondó: “ diktatórikus intézkedések” - miröl beszélünk pontosan? Dunakanyarban az út mindkét oldalon tele volt ma, kirándulóhelyek fullon. Éttermek bográcsban fözték a kaját, az ö padjaik leragasztva, de 20m odébb nyugodtan le lehetett ülni bárkinek zabálni. Maszk az emberek 10%án kb. Dunaparton este 9kor hárman sétáltatnak 1 kutyát sörrel a kezükben, és még sorolhatnám... Hol itt a diktatúra de komolyan?.

Diktatórikus intézkedés az lenne, ha mondjuk 2 hónapig lakás ajtón se ki / se be, max heti 1x ennivalóért egy ember / háztartás, ahogy ezt átéltük mi is a családommal Ázsiában. Pisilnie kell a kutyának - feltakarítod, de kimozdulni tilos. Nem tudsz hazamenni a munkahelyesdröl - akkor oldd meg valahogy, max pár hónapig nem lát a család, de kimozdulni tilos. Ha nem tetszik és tüntetni támad kedved - gumibot a gyomorba, pár milla büntetés + fél évig ingyen varrhatod a Nike cipöt valami sötét munkatáborban, na, ez lenne diktatórikus. Ez ami itthon van egy nagyon apró kellemetlenség ahhoz képest amin más országok átmennek / mentek. Ès igen, amit én látok, hogy az embereknek a legnagyobb nyomora 90%ban a nem mehetek bebaszni / nem feszenghetek a konditeremben / nem utazhatok évi 6szor külföldre triumvirátus körül forog. Úgy, hogy a mérleg másik serpenyöjében emberek élete és családok végleges és visszafordíthatatlan (halál) megnyomorodása van. Ezeket egy másodpercig nem tudom sajnálni. A 10% aki tényleg megszívja, azokat kellene az államnak a rendelkezésre álló összes eszközzel támogatni, de nem akarok politizálni.
süti beállítások módosítása