Lehetsz oltásellenes, avagy oltáspárti. Egy azonban biztos, a világ most egy olyan hölgyre figyel, aki a Pfizer otlását fejlesztette, illetve akinek a kutatásai alapján készül. Csodálkozunk, hogy magyar? Nem, dehogy... és azon sem, hogy nem itthon kapott olyan támogatást, amely ehhez a nagy sikerhez vezette őt. Karikó Katilin azt mondja, ő sose akart elmenni, de nem nagyon volt választása.
Karikó Katalin már gyerekként imádta a tudományt, a kutatásokat, ezt nem titkolta kisújszállási tanulmányai alatt sem. Egyébként Szolnokon született 1955, január 17-én. Nem annyira predesztinálta a család a nagy tudós karrierre, hisz édesanyja könyvelő, édesapja hentes volt. Nyolcadikosként élővilág tanulmányi versenyt nyert, később pedig népköztársasági ösztöndíjas is lett. 1973–1978 között a Szegedi Tudományegyetem biológia szakos hallgatója volt, és 1978–1982 között a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban folytatta PhD-képzését. Ott kezdett el vírusokkal dolgozni és először használt módosított nucleozidot – cordycepint.
A sors különös fintora már utólag visszanézve, hogy kutatóközpontból létszámleépítés miatt elbocsájtják. Katalinnak ekkor már férje és gyermeke is van és ott áll, hogy pályázik ide, pályázik oda, de állást bizony nem kap itthon. Európában szeretne maradni, de nem tudja megugrani a kért feltételeket. Úgy érzi, akkor most egy élete, egy halála, gyakorlatilag nincs más út, mint a tengeren túli munkavállalás. Ekkor, javában még kiváltják a kétszer 50 dollárt, amit kaphattak, de ez kevés az induláshoz. A család féltve szeretett Ladájukat is eladja és meg sem állnak Amerikáig. Először a phildelphiai Temple Egyetemen sikerült állást szereznie, ahol módosított nukleziodokkal foglalkoztak. Három év után otthagyta a labort, és Washingtonba került, ahol inferonokkal dolgozott. Elmondása szerint ott tanulta meg igazán a molekuláris biológiát.1989-ben tért vissza Philadelphiába, ahol a Pennsylvaniai Egyetemen folytatja kutatásait 2013-ig. A kardiológián kezdett, mint molekuláris biológus. Itt kezdhetti el az mRNS-kutatást.
"Kisújszálláson nagyon jó kémia- és biológiatanárom volt az általános iskolában. Ma is büszke vagyok rá, hogy nyolcadikos koromban harmadik lettem az országos élővilág tantárgyi versenyen. A középiskolában is kiváló pedagógusok tanítottak. 1973-ban vettek fel a szegedi József Attila Tudományegyetem biológus szakára, ahol három évig népköztársasági ösztöndíjas voltam. A diplomázás után akadémiai ösztöndíjat kaptam, Tomasz Jenő szerves kémikus hívott meg a Szegedi Biológiai Központban (SZBK) működő csoportjába. Akkoriban azt éreztem, minden, amit csinálok, hallatlanul fontos. 1982-ben doktoráltam, az antivirális rövid RNS-molekulák szintézise és alkalmazása volt a témám. És jött a kijózanodás: 1985 táján létszámcsökkentés volt az SZBK-ban, és bizony elküldtek – éppen a harmincadik születésnapomon kaptam meg az értesítést. Nagyon szomorú voltam." - nyilatkozta a Magyar Nemzetnek.
Az első mRNS-pályázatát visszautasították. De addig és addig ment, hosszú évekig nem csüggedve, míg célhoz ért. Így mesélt a Nemzetnek:
– A Temple után Washingtonba mentem, ott tanultam meg igazán a molekuláris biológiát. 1989-ben a Pennsylvaniai Egyetemre (UPenn) kerültem, ahol huszonnégy évig kutattam. 1990-ben visszautasították az első mRNS-pályázatomat, de nem csüggedtem. Minden évben, jobban mondva havonta pályáztam, és bár egyre jobbak lettek az eredmények, csak magamat tudtam meggyőzni, hogy folytassam. 1997-ban Drew Weissman immunológus állást kapott a UPennen. HIV elleni vakcinát akart csinálni. DNS-sel próbálkozott, de az nem működött. Én meg eldicsekedtem az mRNS-tudományommal, és elkezdtünk együtt dolgozni. A szintetizált mRNS-ek meglepetésünkre aktiválták az immunsejteket. Akkor úgy tűnt, hogy az ilyen mRNS ideális lehet vakcinának, én azonban terápiára akartam használni az mRNS-t, és azt kezdtem el kutatni, hogyan tudnám az immunitását csökkenteni. Végül az mRNS négyféle építőeleméből egyet, az uridint annak módosított változatára, a sejtjeink RNS-ében gyakran előforduló pszeudouridinra cseréltem, és Drew kimutatta, hogy az ilyen mRNS „csendes”, azaz nem aktiválja az immunsejteket. Meglepetésünkre vakcinának is jobb volt az ilyen „csendes” mRNS. Az egyetem szabadalmaztatta a módszert, amit Karikó–Weissman-technikának neveznek, s ami ma számos Covid-vakcina fejlesztésének alapja. Az egyik legismertebb szaklapban, az Immunityben jelent meg a cikk. A világ két vezető biotechnológiai cége, a BioNTech és a Moderna szerezte meg a szabadalmi jogot. Egy másik cégtől, mert időközben az egyetem eladta a használati jogot. A német BioNTech 2013-ban állást kínált. Most az ezerötszáz szakembert foglalkoztató cég alelnöke vagyok.
Katalin nevét ma már nincs, aki nem ismerné a világban. Mondjuk, sose értettem, hogy miért teremtünk olyan körülményeket, hogy világgá kelljen menniük a zsenijeinknek, hogy aztán majd büszkék lehessünk rájuk. Katalinra a családja is büszke, lánya, Francia Zsuzsanna kétszeres olimpiai bajnok evezős, amerikai színekben persze. Katalin ma Németországban él, tavasszal kezdte a kutatásokat a Covid elleni vakcina ügyében, legfontosabb kollégája, ki hinné, egy másik magyar: Pardi Norbert. Tulajdonképpen terápiára fejlesztették az alapján. (Üzenetet hozott a dns-től, ezért a neve, mert massenger rns a neve). Katalin a Nobel-díj várományosa jelenleg. És az elsők között oltották be a saját vakcinájával... vagy a Pfizerével, ahogy ismerik a világban.
Nem tudom, hogyan zárjam ezt a történetet. Talán úgy, hogy legyünk büszkék arra, milyen csodálatos, eszes és okos magyar nők vannak, akiknek nemcsak a töltött káposzta főzés az egyetlen tudományuk? Nem, nem zárom így, mert ennek fura felhangja lenne. Talán csak ennyit írok: köszönjük Katalin, hogy a sok nehézség ellenére sem adta fel és hitt abban, ami a belső motivációja volt és nem állt meg az első visszautasításnál! Egy világ lehet most hálás Önnek!
