Most kezdünk ràèbredni, hogy ugyanazt a mintàt ismèteltük, amit szüleinktől, nagyszüleinktől stb. hoztunk, mèg akkor is, ha sokàig azzal àltattuk vagy altattuk magunkat, hogy mi màsok vagyunk, mi màshogy csinàljuk, mint őseink.
A legtisztàbb tükrünk mindig a kapcsolat.
Ahogy a csalàdunkròl - szüleinkről - testvèrünkről - gyerekünkről - fèrjünkről - felesègünkről - szerelmünkről - szeretőnkről - exeinkről beszèlünk, gondolkodunk, az mutatja meg kristànytisztàn hol is tartunk, most kik is vagyunk.
NEM A MÀSIK tehet arròl, hogy a kapcsolatban eltűrjük a hazugsàgot, az intimitàs, a szerelem hiànyàt, az elhanyagolàst, a kihasznàlàst, a megalàzàst, a manipulàciòt, a függősègeket, az èrdekviszonyokat, a megfelelèsi kènyszert, a màrtìrsàgot stb., hanem MI, MERT ELTŰRJÜK, partnerek vagyunk hozzà, cinkostàrsak, azaz èpp azzà vàlunk a folyamat soràn, amit elutasìtottunk.
Addig nem lehet kilèpni ezekből a TANÌTÒ cèlzatù karmikus kapcsolatokbòl, amìg meg nem tanultuk a leckèt. Ezeket a nehèz kapcsolatokat feloldani csak elfogadàssal ès szeretettel lehet, èpp az a cèljuk, hogy megtanuljuk a legnehezebbet:
SZERESD ELLENSÈGEDET.
Az elfogadàssal ès szeretettel megszűnik bennünk az önsajnàlat, kilèpünk az àldozat szerepèből, megbocsàtunk ès ezzel a karmikus feladatot is le tudjuk zàrni, azaz ki tudunk lèpni az ismètlődèsek körforgàsàbòl..
Szántó Brigitta