Nesze!szer

Amikor egy hely lelke hazatalál: Szabadság Bisztró

2019. június 24.

 

 

 

56cf9b3a-35da-45a8-ae1f-2f420b2fb0a5.JPEG

 

Az instán sokszor írjátok nekem, meséljek bővebben egy-egy helyről, ahol jártam. Ez nekem boldogság, mert egyrészt tudom, hogy a követőim nem felszínes emberek, másrészt pedig nagyon szívesen, mert megint csodára leltem és szeretek beszélni ezekről. 

 

 

Imádom a belvárosnak a nyugodt, olyan polgárinak mondható részeit. A Kossuth tér és környéke nagy kedvencem. Innen indulva találkoztam egy bisztróval, ahol én tulajdonképpen már jártam, csak akkor más volt a tulajdonos és a koncepció. Akkor, őszintén szólva én feszengve éreztem magamat és a kiszolgálással sem voltam elégedett, tehát nem mentem többször. Most viszont betérve azt láttam, hogy a hely ugyanaz, de mégis más. Kedvesebb, emberibb lett minden. Aztán a jelenlegi tulajdonossal beszélgetni kezdtünk. Ő mesélte, hogy ez tulajdonképpen kávéház volt régen és már 1902-ben megnyitott a kapuit. Akkoriban ugyanis elég furcsa volt a lakáshelyzet Budapesten, így sokan élték az életüket a kávézókban, sok-sok költő, író is (mondjuk én megértem!). A Szabadságban alkotott Ady is, tehát ha most betérsz ide, akkor az ő egykori törzshelyén étkezhetsz. (Ady óriás kedvencem, de erről szerintem írtam már) Aztán nyilván a háború után jött a szocializmus, a kávéházakat nem pártolták, mert ott ugye ellenséges haderők túl sokat gondolkodnának... és Spartacus néven lett söröző ezen a szép részen. A gyönyörű, szecessziós falakat eltüntették, befalazták, mindent átadtak az egyszerű vonalaknak, hisz a párt érdeke ezt kvánta. Már Presszó lett a kávéház, a pezsgő értelmiségi rétegről pedig csak halkan, suttogva beszéltek, inkább söröző proletárok gyülekeztek itt. Szerencsére a történelem szele ezeket a srácokat is elzavarta és jött a rendszerváltás. Az utána történt tulajdonosváltásokról inkább ne beszéljünk, csak annyit mondanék, én most érzem azt, a hely visszatalált a lelkéhez, hitvallásához, küldetéséhez. Jót akar adni, jól és kedvesen. Visszavették a Szabadság nevet, most már bisztróként aposztrofálják magukat és remek reggelivel indíthatjuk náluk a napot, de ebédelhetünk és vacsorázhatunk is. Olvashatunk, a gyerekek játszhatnak, nincsenek újragondolva az ételek, tehát a somlóiból nem integet ki a mazsola, hanem ott van és kész és egész egyszerűen remekek és kész, amit a konyha produkál, no meg a cukrászat is. Csodás saláták, burgerek, grillezett finomságok, sólet, rib-eye (bocsánat, imádom!), máglyarakás. És ami ritka Budapesten, nem érzed azt, hogy a pincér szívességet tesz neked, nem veszekednek előtted, nem ordibálnak, jó ide betérni. Én egészen biztosan viszek ide külföldi vendégeket, mert itt tényleg a magyar vendégszeretetet tálalják számukra, nem az átvágós lehúzást. Szabadság Bisztró, éljen a lelked és a konyhád! 

szabadsag_bisztro_mannaval.jpg

 

(Az Aulich utca 8. szám alatt található, a facebook oldaluk pedig ITT)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://neszeszer.blog.hu/api/trackback/id/tr7014909312

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.