Ma reggel leveleztem valakivel, barátilag. A lányáról, hogy milyen más, és ezért furán néznek sokan. Tegnap egy másik anyukával leveleztem, aki figyel a gyereke rezdüléseire és nem úgy neveli, ahogy azt húsz-harminc éve tették volna, ő bizony felveszi a kölköt, ha az felsír. És ezért hogy megszólják sokan. Mert régen ez nem így volt stb, stb. Végtelen érdekes dolog azon gondolkodni, hogy miért jó az másnak, ha mindenki ugyanolyan és kocka lenne. Miért kéne úgy csinálni mindent, mint ahogy más gondolja? De tényleg?
Nem is olyan régen Debrecenben tartottam előadást egy vállalkozó nőknek létrehozott fantasztikus konferencián. Fogalmam sem volt, hogy kiknek fogok beszélni. Kicsit agyaltam rajta, hogy ez most hogy lesz? Kezdő mlm-eshez intézem majd a beszédecskémet, vagy olyanokhoz, akik húsz éve saját céget építenek és mondjuk iszonyat erős, amit felmutatnak (és mindenkinek adott a maga útja, nem minősíteni szeretnék!). És akkor úgy éreztem, nincs mese, olyan leszek, amilyen vagyok és kész. És van, akinek ez be fog jönni és van, akinek ez sok lesz, vagy másra számított. Az életem során meg kellett tanuljam, hogy mindenféle dolgok igen nagyon szúrhatják mások szemét. Megszoktam és már nevetek rajta, ha lecsesznek, mert vékony vagyok. Mert van, aki nem az, ami szuper, de van, akinek az gáz, hogy én ilyen vagyok. Nem üt szíven, ha irigy pillantásokat kapok, mert felveszek egy sárga ruhát, vagy beszólnak nekem, mert szexibb rucihoz is hátizsákot viszek magammal. Nem érdekel már, ha azt kérdezik: neked tényleg bejön ez a spiritualitás? Gyerekként is más voltam, mint a többiek. Akkor még nem tudtam, hogy ez nem rossz, szerettem volna olyan lenni, mint a többiek, de mondta senki, hogy nem kéne, mert az nem fog menni. Nem is ment. És sok-sok tapasztalás után rájöttem, akkor vagyok jól, ha olyan vagyok, amilyen. És nem érzem rosszul magam, mert hajlandó vagyok kimondani dolgokat, felveszem a zöld ruhát és igen, vagyok olyan eszement, hogy jótékonysági akciót indítok, amit persze még másolni is fognak és sokaknak nem vicces, hogy neked van humorod. Ilyen az, ha más vagy. Néha mutogatnak rád, sokszor egyáltalán nem értenek, de mindig te vagy az, akit utánoznak, akiről beszélnek, akit követnek. Vannak azok, akik egy nagy tömeg részét tudják képezni és vannak azok, akik máshogy élnek, tesznek, léteznek. Aki nem úgy született, az csak ilyen tud lenni. Mert nem érzed magad jól a bőrödben, ha olyan akarsz lenni, amilyen a többi ember. Nem vagy olyan és kész. És ha a körülötted élők nem fogadják ezt el, akkor bizony lemorzsolódnak és idővel lesznek más barátaid. Olyan, akik ugyanolyan furák, mint te vagy. Nem mások ők, mint te. A mások tábora. Élj azzal, aki és ami vagy! Légy más, légy önmagad! Ennél boldogítóbb nincsen!
