Amikor egy kapcsolat véget ér, soha nem azt kell nézni, hogy miért lett vége!
Már a kérdés feltevése is téves gondolatok következménye. Hiszen eleve feltételezi azt, hogy nem lenne oka a lezárásnak, nem indokolt a befejezés, mert valami jól működött, valaminek a folytatása lenne ésszerű. Ám ez igen ritkán van így. Legtöbb esetben a külső látszat mögött üres érzelmek, szenvedő lelkek rejlenek, amit kifelé nem mutatnak. No meg feladatok és nem igaz szeretet, amik két embert összekötnek...
Az érdemi kérdés, ami valóban helyes válaszhoz vezethet, az, hogy vajon miért indult el egyáltalán? Miért jött létre annak idején? Mi volt az oka annak, hogy létrejött?
Mint ahogyan a virág jövőjét is eleve magában rejti a mag, melyet elültettek... már az első pillanatban tudni lehet, hogy mi a kapcsolat jövője, célja. Tudni lehet, mi lesz belőle, mert ott van minden válasz az érzésekben, az intuícióban, a megélésekben. Legfeljebb nem veszünk róla tudomást. 
Ezért hát, ha vége van, ne azt kérdezd, miért van vége! Kutasd fel azt, hogy miért indult el és mi volt a célja, mire tanított téged!

A társad a tükröd. Pontosan azt kapod, amit érzésként, rezgésként kiáramoltatsz az Univerzumba.
Valamit nem kaptál meg tőle? = rámutat, hogy valamit nem engedsz meg magadnak. Valami zavart benne? = rámutat, hogy valamit elutasítasz az Egységből, valamit még nem dolgoztál fel. Olyat kaptál, amit nem akartál, nem kértél? = ennyit engedsz meg magadnak, azt hiszed, erre vagy érdemes. Bántott? Uralkodott rajtad? = rámutat, hogy önbántalmazó vagy és hagyod, hogy mások kezében legyen az életed. Nem tudta azt adni, amire vágysz? = rámutat, hogy nem engeded megélni magadnak azt, amire vágysz. Sokkal jobb, ha azt kérdezed: 'Én' mivel idéztem elő saját magamnak ezt a megélést?
Soha nem a másikat kell hibáztatni.

Soha nem a végén kell elgondolkodni.

Hanem Önmagadon és az Egészen.

Zentai Anna asztrozófus (az oldalát ITT találod meg)