Nesze!szer

Amikor eldurran az agyad...

2018. június 19.

 

 

bmeg_lany.jpg

 

Te milyen vagy, amikor eldurran az agyad? Szokott olyan lenni? Vagy egyszerűen csak visszaszívsz mindent, gyűjtöd a begyedbe a sérelmeket?

Olyan nincs, hogy mindig mindenki iszonyat kiegyensúlyozott s csodálatos minden, a madarak csiripelnek, az otp-ben ultra kedves a sorban mindenki, a sarki közértbe pont meghozták a friss kenyeret. Néha tud ideges lenni az ember. Mert sietne és az orra előtt zárja be az ajtót a busz sofőre. Mert lelocsolja a tárgyalás előtt az autó az utcán. Mert a gyerek totojázik és rohanni kéne. Mert a fejre esik egy adag galamb. És ezer és ezer ok lehet. Az persze fura, ha valaki mindig ideges. Van ilyen típus. Dráma tagozatnak hívom. Ők azok, akikkel mindig történik valami b... meg, hogy ilyen finoman és pestiesen fogalmazzak. Én nem igazán szeretek ilyen emberekkel lenni, mert ők mindig megpróbálnak belevonni a játszmájukba. Én meg igyekszem kimaradni ebből, átlátom már ezeket. Legyen az ő dolguk és megoldandójuk, hogy miért van az, hogy velük mindig történik valami iszonyatosan durva, összevesztek az egész családdal, meglopják őket, elromlik a mosógép, ordít a szomszéd, falat fúr a sarki bácsi és sorolhatnám. Olvastátok az Emberi játszmák könyvet. Nagyon ajánlanám. Persze, a drámásoknak főképpen. de nekik nem biztos hogy az összes hisztijük közben jön valami felismerés, hogy ez így nincs rendben.

Sokan nem is tudják, hogy milyen őrült játszmában vannak például a saját szüleikkel. És akkor azt még nem is említettem, hogy érdemes lenne Hellinger-féle családállításra elmenni, mert nagyokat lehet nézni, amikor kiderül, hogy hát tulajdonképpen egész életében egy durva titka volt például anyukának, vagy született volna egy ikertestvér, de az is lehet, hogy a nagypapa évszázados sérelmeit hordozza valaki még mindig. Annyi mindent hurcolunk itt magukkal a Kárpát-medencében, generációs szinteken.

A dühre visszatérve pedig... hát igen, legtöbbször az, ha valaki ordít, indokolatlanul kiborul valamire, nagyon nem rólunk szól. Inkább róla. És sokszor elképzelhető, hogy egyáltalán nem amiatt áll a bál, ami miatt kiabálni kezdett. Lehet, hogy valami teljesen más van a felszín alatt. Vannak családok, akiknél az ordibálás az alap kommunikáció. Egy gyerek, aki ebben nő fel, lehet, hogy felnőttként is ezt normálisnak tartja. Tehát neki az állandó feszkó kell. Ha neked is, hát legyetek boldogok együtt. Amennyiben nem, akkor evezzél nyugodtabb vizekre bátran, a késdobálóba pedig költözzön be az, akinek kedve van.

Egyébként néha ér dühösnek lenni. Felrobbanni. Káromkodni. Spirituális úton járni nem azt jelenti, hogy sose csúszik ki egy kacskaringós b plusz az ember száját. Jót tesz az, mert érzés az is és ha nem élünk meg valamit, az nem okos dolog. De a stresszt illik megtanulni levezetni. Ez az önismeret útján fontos stáció. Hogy tudjad, neked mi a megoldásod. Van, akinek a futás. Van, akinek a számítógépes programmal való játék. És van, akinek az írás (ki lehet az???...D). A Nimród és Orion (asztrozófia, bocsi), most pont abba az időszakba hozott bennünket, hogy felvállaljuk magunkat. A felvállalásnak az is része, hogy te tudd, milyen vagy. És most a jó és rossz tulajdonságok dolgot nem említenénk, mert ezek csak jelzők és az önelfogadáshoz semmi köze. Tudd, milyen vagy, dühös típus vagy-e, robbansz-e, miért robbansz és hogy tudod a stresszt levezetni. Én például megírtam ezt a postot. És a te megoldásod micsoda? 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://neszeszer.blog.hu/api/trackback/id/tr7114057616

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.