Sok nő és férfi éli áldozatként az életét. Nem gondol bele, csak menekül. Azok elől a helyzetek elől menekül, ahol konfliktus lehetősége adódik. Menekül és ugyanakkor hívja is ezeket a helyzeteket, keresi az alkalmat, hogy újra és újra bebizonyítsa magának az elveszettségét és azt, hogy a világ kegyetlen. Mindez tudattalanul történik. Tudatosan senki sem vágyik megaláztatásra, csalódásra, de a sebesült lélek, amely egyszer átélte a kiszolgáltatottság krízisét, és belefagyott abba a szituációba, addig nem képes szabadulni belőle, amíg szembe nem néz a félelmeivel.
Ameddig meg nem töri a hallgatás, a menekülés pecsétjét, ameddig bele nem áll a lefagyott pillanatokba, addig tart a menekülése. Menekül és egyben ragaszkodik is az áldozati szerephez. Amikor elvállalja, hogy védekezés mentesen szembenéz a démonaival, a tér átalakul, a halál angyala megszelídül, a rohanás befejeződik.
B. C.
