Nesze!szer

Budapest egyik legfinomabb családjánál jártunk: az édes Auguszt sztori

2015. december 14.

 

 augusztek.jpg

 

augusztek2.jpg

 

 

Isteni finom délutánunk volt minap, a Fény utcai Auguszt cukrászdában tettünk látogatást egy kedves meghívásnak eleget téve. Mesélünk is kicsit a 145 esztendős cukrász dinasztia történetéből, mert amíg a habcsókokat és fatörzseket faltuk, szinte bennfentesek lettünk Auguszt Ibolya birodalmában. 

 

bejgli.jpg

 

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, de a beigli hegyen innen, Sziléziában kezdődött ez a történet. 1870 körül, tehát nem tegnap. Innen vándorolt ugyanis Magyarországra egy család, amely sok keserűséget látott, ám mégis úgy érezték, nekik az a dolguk, hogy másnak még édesebb legyen az életük. Auguszt Eleknek hívták az első férfit, aki megnyitja első cukrászdáját Budán, majd fia, E. Jószef a Milleneumi Kiállításon Szent Lászlót ábrázoló cukorszobrával elnyeri első elismerő oklevelét. Innen pedig nincs megállás Augusztéknál, a Krisztina tér 3. alatt kinyitja kapuit az új, elegánsabb cuki, sőt olyannyira megy híre a remekeknek, hogy már Abbáziában is Auguszt-sütit fal a az úri közönség. A második világháború sajnos megint keserűséget csempész be a család történetébe, hisz a bombázások során egész egyszerűen megsemmisül a sütemények birodalma. De Auguszt Elemér nem csügged, 1947-ben újjáépíti a cukrászdát és folytatja a hagyományokat. Ezután a szocializmus szólt bele a habcsókos életbe, mert a hatalmasok úgy érezték, államosítani kell őket. Így bezárt a bazár, lehúzták a (hab)rolót a pogácsák és a mandulás kiflik birodalmában.

Auguszték három gyerekkel a fővárosból Taktaszadára kerültek kitelepítésre. Apuka persze nem hagyja annyiban a dolgot, napközben "rendes" állásban dolgozik, éjszaka pedig az asztal lábára kötött madzag segítségével szaloncukrokat gyárt. Ezt viszik is, mint a cukrot, de még mindig nem merik elhinni, hogy talán, talán, újra lehet kezdeni egyszer. Aztán Auguszt Elemérné érzi úgy néhány év után, megérett az idő a változásra. 1957-et írtak, amikor a Fény utcánál megnyílik az utcai cukrászda. Nem olyan pompás, mint a régi, de mégis Auguszt. A vevők nem felejtettek,  visszajárnak. Azóta pedig ez az édes történet töretlen. Az újabb generáció már Pesten is nyit boltot, a családba csöppent Ibolya pedig úgy érzi, belevág a budai üzlet felújításába. Itt tartunk most.

Auguszt E. József (őt látjátok a képen, Ibolya mellet), a negyedik generáció, ma minden nap, korán már az asztal mellett áll és keveri a krémeket, süti a süteményeket. Fél hatkor indul a napja, mert egyszerűen szereti, amit csinál. És a kicsik sem restek, ők is Auguszt lányok, töltik a bejglit, sütik a lapokat. Ibolya, az anyuka pedig modernizál, átgondol, újrafogalmaz. "Beházasodott" és beleszerelmesedett ő is a sütemények varázslatos világába. Azokba az ízekbe, amelyek gyerekkorunk óta velünk vannak. És amelyekbe nem mesterséges ízesítők kerülnek, hanem a vaj vaj, a vanília pedig vanília rúd felhasználásától lesz olyan finom és a krém sem porból készül, hanem főzik. És tudja ő is, hogy a beigli tulajdonképpen patkó alakú volt először, nem rúd és bizony bizony, jó sok töltelék kell hozzá. Ennyi körülbelül zanzásítva a történetük, most ugorjuk a jelenbe, az advent időszakába. 

Egyszerűen isteni a karácsonyi kínálatuk, ember legyen a talpán, aki kibírja, hogy ne üljön be hozzájuk egy jó forró csokira, miután megvásárolta a mézeskalácsot, vagy a Fatörzs tortát, a narancsos finomságokat. Mutatunk nektek néhány képet, amelyek a fent nevezett sajtódélutánon készültek. Őrjítően finom minden, tényleg. Haza is hoztuk az igen kellemes Auguszt rendezvényről két rúd bejglit. Iszonyatosan hamar elfogyott, pedig gyerekkorunkban sikeresen ráuntunk a műfajra. A Koldustallér pedig egyszerűen csodálatos. És az a jó benne, hogy a frissen pörkölt dió és mandula étcsokiba van mártva, így tulajdonképpen azt mondhatjuk magunknak... ja, ez egyáltalán nem hizlal!

Térjetek be ti is az Augusztba, kóstoljátok meg, milyen is az, amit egy 145 esztendős dinasztia profizmusa, elszántsága, szakértelme találkozik kellemes környezettel! Édes pillanatokra számíthattok, persze, ne azt várjátok, hogy a kispesti piac süti árusának árfekvésében kapjátok meg a desszerteket.

(Mutatunk a fincsi délutánunkból is egy kis összefoglalót!)

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://neszeszer.blog.hu/api/trackback/id/tr58171456

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása